Hétvége

Elnézést a sok kínai bejegyzésért :) Az történt, hogy én úgy tudtam, hogy csak 1 ilyet kell írni, ezért írtam a szülinapi programokról. Aztán a leadási határidő napján este 11-kor egy csoporttársam hívta fel rá a figyelmemet, hogy igazából 3-at kell írni, és ő nálam csak 1-et lát. Úgyhogy gyorsan írtam még kettőt :) Mindkettő egy-egy korábbi magyar bejegyzés rövidített változata, az egyik az ArtScience múzeumról, a másik pedig a karácsonyi budapesti utazásról szól. Jövő héten majd prezentálnom is kell pár percben, akkor majd a budapesti látványosságokra koncetrálok, ez biztosan érdekelni fogja a hallgatóságot.

Először is kezdeném egy érdekességgel. Pár napja jelent meg a QS World University Rankings 2011, ami szerint az NUS School of Computing Ázsiában #1, világ szinten #12 a Computer Science and Information Systems kategóriában. Ilyen üdvözlet fogad most minket az épületünk bejárata előtt:

Ja egyébként vettem egy NUS-es pulóvert, és mostanában ebben üldögélek a laborban, ahol mindig megy a légkondi. Így szerintem nagyon kényelmes és otthonos, jobban tudok dolgozni :)

Az utóbbi pár hétben nagy intenzitással dolgoztam, ezért sok említésreméltó történés nem volt. De azért most az utóbbi 3 hétből mégis összeszedek néhány morzsát. 3 hete hétvégén Claire-rel csináltunk egy belvárosi templom-túrát, mivel még van pár olyan kis kínai templom, amit nem láttunk, pedig benen van az útikönyvben. Ezért végigsétáltunk egy olyan útvonalon, aminek mentén 3 kínai és 1 indiai templomot érintettünk. Szerintem nagyon szépek, és ezek a kis templomok sokszor sokkal hangulatosabbak, mint a nagyobbak.

Az alábbi képre kattintva végig lehet nézni a képeket:

Felmerülhet a kérdés, hogy mégis mit szokás egy ilyen buddhista kínai templomban csinálni. Először is, füstölőt szokás gyújtani. Általában egy köteget megfognak, meggyújtják, körbejárnak a templomban, és minden szobor előtt meghajolnak, miközben két kézzel az arcuk előtt tartják a füstölőt. Utána pedig egy ilyen általában nagyon szép füstölőtartóba dugják a még égő füstölőket:

 

Szokás ezen kívül ételeket kirakni egy kis oltárra a templom közepén. Ezt (legalábbis itt Szingapúrban) tipikusan nem magukkal hozzák az emberek, hanem ott a templomban lehet kis ételcsomagokat venni, és azt rakják ki - nehogy éhen maradjanak az elhunyt ősök. Az egyik legérdekesebb szokás a szimbolikus pénzégetés. A képen látható egy-egy jellegzetes "papírpénz", amit ilyen kötegekben lehet kapni. Ezeket a templom udvarán lévő díszes kemencébe kell egyenként bedobni, ezzel biztosítva a túlvilági családtagok jólétét.

Tegnap nagyon szuper napom volta. Először is felkeltem reggel 7-kor, és találkoztam a kínai haverommal. Az egyetemtől indulva végigfutottunk azon az útvonalon, ami a parkokon keresztül visz egészen a mostani lakásunkig. Erről egyszer már egy korábbi bejegyzésben írtam, már akkor is nagyon tetszett az egész.  A 6 km-ből legalább 1.5 km a fák között 20-30 m magasan kanyargó hídrendszeren megy keresztül, amik "canopy walk" vagy "forest walk" néven ismertek. Több helyen rá lehet látni a kikötőre és a belvárosra is.  Azért nem volt könnyű ez a futás, mert már reggel 8-9 közt is nagyon meleg volt, ezerrel sütött a nap, és 33 fok volt - a páratartalomról pedig nem is beszéljünk. De sokan voltak rajtunk kívül hasonló módon kocogó emberek. Meglepően sok idős embert is láttunk, szintén sportfelszerelésben kocogtak.
Itt már az út végéhez közeledve megpihentünk a Henderson Wave bridge-en:

Végül pedig természetesen csobbantunk a házunk medencéjében :)

Aztán elmentünk ebédelni a házunkhoz közeli indiai étterembe. Itt az a fő különlegesség, hogy az ételt banánlevélen tálalják. Az összetevőket magának választja az ember a pultnál, ilyen mutogatós stílusban, mivel az ételek neve nincsen kiírva. Ami még nagyon tetszik, hogy az asztalra ki van rakva több féle szósz, amiket még pluszban lehet önteni a rizsre. Hagyományosan kézzel lehetne enni az egészet, a helyi indiaiak így is csináljék, de mi Claire kérésére maradtunk az evőeszközöknél :)

Utána a haverom hazament, mi meg elmentünk vásárolni a VivoCity-be. Vettünk zöld teát, oolong teát és egy német import ásványvizet (ugyanis helyi vizekből nincsen szénsavas), passion fruit-ot, rózsaszín grapefruit-ot és mangosteent. Aztán beültünk a Glora Jean's kávézóba inni egy kávét. Szingapúrban jelen van az összes nagyobb nemzetközi kávézó brand, amiknek én egyébként nem vagyok nagy rajongója. Egy közepes bögre kávé 5-6$ körül van, ami nem csak abszolút értékben túl sok, de összehasonlításképp, pontosan megegyezik a fenti képen látható komplett kétszemélyes indiai ebéd árával.

Délután otthon tanultunk, aztán este elmentünk Danival és Claire-rel a Pasir Panjang Food Court-ba, amiről már szintén írtam korábban. Éppen mellette lesz az egyik új metrómegálló, ezért egyben gyorsan felújították a food court-ot is, és mostanában nyílt meg újra. Ettünk egy nagy sambal stingray-t, meg egy jó adag  kagylót, és leöblítettük hideg Tiger beer-rel.
Ma tanulok a keddi vizsgámra, aztán este megyünk a svájci barátunkkal a Swiss Club-ba vacsorázni, ahol minden vasárnap all-you-can-eat büfé van. Egyébként érdekesség, hogy a szingapúri Swiss Club tagjainak jelentős része nem svájci, hanem német. Ennek az a  története, hogy létezett valaha German Club is, de az pénzügyi gondok miatt megszűnt, és beleolvadt a svájci klubba. Azóta is rendszeresen ezzel viccelődnek a svájciak, akik befogadták a német tagokat, de a klub nevét nem változtatták meg :)