Egy hét

Most kipróbálom azt, hogy bár semmi különös nem történik, mégis írok arról, hogy miket csinálok hét közben. Mivel arról gyakorlatilag soha nem írtam, hogy mégis mit csinálok nap közben, talán ez érdekes lesz.

Hétfő
Reggel 8-kor keltem, ami relatíve korainak számít, legtöbbször fél 9 körül vagy még később kelek fel. Otthon reggeliztünk Claire-rel. Otthon reggelire szinte mindig nyugatias kajákat eszünk: ma rozskenyeret ettünk holland sajttal és felvágottal ("Hungarian salami" néven árulják, nem olyan, mint a magyar szalámi, de egyébként finom :) --- amúgy rendes import Pick szalámit is lehet kapni Szingapúrban, de ez nem az).
Aztán bementünk az egyetemre. A mostani lakásunktól csak 5-6 percet kell buszozni az egyetemig, és a 10, 30, 51, 143, 188 és 200-as buszok közül bármelyik jó, tehát gyakorlatilag sose kell várni. A megállótól még fel kell sétálni a Busniess School épületein keresztül a School of Computinghoz, ahol a laborom van, ez még 5 perc.

Pár napja megérkezett a villany/víz számla, az internet számla és a mobilszámlám. A számlafizetés Szingapúrban nagyon kényelmes dolog, millió lehetőség/kombináció adott, ami közül szabadon lehet választani:

• Éjjel-nappali közérthálózatokban simán a pultnál (7-Eleven, Cheers, benzinkutak közértjei)
• ATM-nél (listán ki lehet választani a cég nevét, bepötyögni ügyfélazonosítot és pénzösszeget)
• Internetes bankolással (külön funkció a "számlafizetés" hosszú céglistával)
• A szolgáltató honlapján közvetlenül, bankkártyával
• Mobil bankolással
• Átutalási megbízással (interneten vagy más módon)
• Bankkártyával (levélben beküldött kártyaadatokkal vagy más módon)
• Csekkel (ez az "amerikai típusú" csekk, amire csak ráírja az ember a pénzösszeget és aláírja)
• A szolgáltató ügyfélszolgálati központjaiban

A villany+víz számla ebben a hónapban 285$ (48000 Ft) volt, ezt 6 felé osztjuk. Ennek az összegnek egyébként kb. 65%-a a légkondira megy el. A rezsi számlát minden hónapban én fizetem, ez alkalommal az internet bankon keresztül fizettem be. A villany és a víz (egyszer utána néztem, de már nem pontosan emlékszem), hajszálnyival drágább, mint Magyarországon, de ha jól emlékszem 10-15%-nál nem nagyobb a különbség.
Az internetszámla fix 39$ (6500 Ft), 100Mbit-es fiber előfizetésre - ez kb. a magyar árakkal egyezik. Az internetszámlát minden hónapban a Dani fizeti és gyűjti be a részleteket a többiektől.
A mobilszámlám a Starhub cégnél van, 2 éves előfizetéssel. 59$-ban (10000 Ft) benne van 12 GB 3G adatforgalom, végtelen ingyen SMS, 400 perc lebeszélhető, mobil-TV előfizetés, meg részben a készülék ára. Ezt most a cég honlapján keresztül dombornyomott kártyával fizettem be, így volt a legkényelmesebb.
Hétfőn kellett a lakbért is fizetni, amit az Alex gyűjt és utal a tulajnak. Most a Claire-rel ketten fizetünk a szobánkért 850$-t, ami nem rossz, mert első évben, a másik lakásban, egyedül fizettem 900$-t a szobáért.
Hát ennyit a számlákról :)

Ezen a héten kezdődött több nagyon érdekes online computer science kurzus. A Stanfordon lévő híres professzorok közül többen indítottak óriás-létszámú, ingyenes, szabadon hozzáférhető egyetemi kurzusokat. Az ember simán beregisztrál, és megnézheti az adott heti új videó előadásokat. Minden órához kapcsolódik teszt is, és házifeladat is. A teszteket simán online tölti ki az ember, a házifeladatokhoz pedig programozni kell, és ezeket szintén automatikusan értékelik ki. Ezek undergraduate szintű tárgyak, tehát nem igazán újdonság nekem, de maguk az előadók és az egész koncepció érdekes, ezért feliratkoztam a Machine Learning (http://www.ml-class.org/) és az Arificial Intelligence (http://www.ai-class.com/) tantárgyakra. Az utóbbira egészen elképesztő 150 ezer ember van regisztrálva!!! Hétfőn délelőtt megnéztem a két tárgy videó előadásait és válaszolgattam a tesztkérdésekre. Majd meglátjuk, hogy a programozás feladatok milyenek, mert azért nem akarok nagyon sok időt erre szánni, de ha érdekesek / nem túl időigényesek, akkor azokat is beadom majd.

Délben a laborunktól kb. 20 méterre lévő canteenban ebédeltünk, Ah Fu (szingapúri) és Suchee (indiai) labortársaim valamint Claire társaságában. Én most maláj kaját ettem, csípős sült tészta hozzá összeválogatott hússal, hallal, tofuval, zöldséggel. Ha jól emlékszem, 3.50$-ba került.

Ebéd után visszamentem a laborba és estig a kutatási témámon dolgoztam, ez most nagyrészt programozásból állt, de hogy pontosan mit csináltam, abba most nem megyek bele. Este 6 körül a szomszéd canteenban vettem egy sült lazacot salátával, ez 4.60$. Ezt elvitelre kértem, és a laborban a monitor előtt fogyasztottam el :)

8-kor mentem haza, és 8:30-ra jött át a szomszédból Max (német) és Nina (amerikai). Azt tudni kell, hogy Claire nem úszik túl jól, de én nekem eddig nem nagyon sikerült megtanítanom erre. Nina pedig régebben versenyszerűen úszott, és csomó teljesen ember tanított már meg úszni, pl. olyanokat is, akik alapból be se mertek menni a vízbe :) Ezért nem rég kitaláltuk, hogy Max és Nina átjönnek a mi házunkba, és amíg Nina úszni tanítja Claire-t, addig a Max meg én squashozunk. Most a ház felújítása után a squash pályánk is teljesen új, és rajtam kívül alig használja valaki, ezért tetszőleges időpontban csak el kell kérni a portástól a kulcsot, és lehet játszani. A squash meccs után még hűsöltünk egyet a lányokkal a medencében.

Utána a vendégek hazamentek, mi visszamentünk a lakásba, zuhany, majd egy kis második vacsoraként benyomtam egy zacskónyi koreai kekszet.
Éjjel még dolgoztam az egyik egyetemi tantárgyam, az Advanced Modelling and Simulation nevezetű tárgy háziján. Ez egy PhD szintű tárgy, összesen 4-en vagyunk rajta hallgatók, és nagyon érdekes az egész. Az olvasók közül nem tudom, hallott-e már valaki a Markov Chain Monte Carlo módszerekről, de annyit elmondhatok róla, hogy nagyon hasznos dolog, ha olyan komplex rendszerek jellemzőit kell kiszámítani, amiknek az állapottere annyira bonyolult és sokdimenziós, hogy semmilyen analitikus vagy determinisztikus számítási módszerrel nem járható be. Ez a kvantitatív modellezés és sztochasztikus szimuláció nem egy teljesen triviális dolog, de ha tényleg jól ért hozzá az ember, akkor komplex rendszerek nagyon széles skáláját lehet vele vizsgálni. A tantárgyleírásból: "...skills to formulate almost any kinds of complex system into a computational framework, design an algorithm to simulate and solve related problems of the complex system." Itt a komplex rendszerekbe beleértendőek a fizikai rendszerek (pl. folyadékok molekuláris vagy mágnesek spin-szintű szimulációja), közlekedés modellezés, biológia (pl. DNS szekvencián minták keresése vagy biokémiai hálózatok szimulációja), pénzügy (pl. opcióárazás vagy value at risk számítás), és még millió minden más.
Éppen az ilyenek miatt érzem sokszor azt, hogy a computer science, legalábbis számomra, a legérdekesebb dolog a világon :) Erről külön hosszan kellene írni, de egy mondatban összefoglalva: a 21. század tudományainak a leíró "nyelve" egyre kevésbé közvetlenül a matematika. Ahogy egyre bonyolultabb rendszerek megértése kerül elérhető közelségbe, az explicit matematikai leírást átveszik a (természetesen maguk matematikai alapokra építkező) számítási módszerek illetve szimulálható modellek, amik bizonyos szempontból "generálni" tudják a komplex rendszerek viselkedését, amelyek így megfigyelhetőek és mérhetőek.
Egy szó mint száz, hétfőn éjjel még írtam két szimulációs modellt C++-ban, az egyik egy mágnes viselkedését szimulálja különböző hőmérsékleteken és számítja ki az átlagos mágnesezettséget, a másik pedig egy dobozban mozgó, egymást vonzó és taszító részecskék viselkedését szimulálja változó hőmérséklet mellett. Magas hőmérsékleten a részecskék össze-vissza mozognak, lehűtés után pedig hatszögalakú rácsszerkezetbe rendeződnek. Például ennél a mágnesnél, ha 256x256-os rácsot vesz az ember (minden rácsponton vagy felfelé vagy lefelé mutató spin található),  akkor ahhoz, hogy pontosan ki lehessen számítani egy adott hőmérsékleten a mágnesezettséget, a rendszer összes lehetséges konfigurációját figyelembe kellene venni, ami 2^(256x256) lehetőség felsorolását jelentené (ez egy kb. 20000 számjegyű szám, ami több, mint a világegyetemben található össszes atom száma :)). Ezek a már említett MCMC és más hasonló módszerek a rendszer állapotterében bolyonganak véletlenszerűen, és ha megfelelően vannak megtervezve, akkor jó közelítést tudnak adni a rendszer különböző jellemzőire.

Na jó, most a kedd estém egy részét eltöltöttem a hétfővel kapcsolatos okoskodással, a következőket majd rövidebbre fogom :)

Kedd
8-kor keltem ma is, a Claire pedig otthon akart dolgozni, ezért én egyedül bementem az egyetemre. A canteenban vettem magamnak egy kínai hússal töltött "bucit" :), ami nagyon finom reggelire:

Utána a laborban dolgoztam még a már hosszan tárgyalt szimulációkon. Ebédre az arts canteenba mentünk Ah Fu-val és Suchee-val, és én csípős kínai csirkés-gombás tésztalevest ettem (2$).
Délután 2-4 közt volt az Advanced Modelling and Simulation óra, ahol leadtam az eddigi eredményeimet. Utána egész délután és este a kutatási témámmal foglalkoztam: bekonfiguráltam, hogy Matlab-ból tudjak C-ben írt függvényeket fordítani és meghívni, és így bizonyos számítások sokkal gyorsabban fognak futni. Utána írtam egy programot Matlabban, ami SBML fájlból (Systems Biology Markup Language, biokémiai reakcióhálózatok számítógépes modelljeit leíró formátum) legenerálja a modell szimulációjához szükséges differenciálegyenletek megoldásának kódját C-ben, amit így rögtön meg is lehet hívni Matlabból, és így az eredetinél 10-20x gyorsabb lesz a szimuláció. Ez azért hasznos, mert amin most dolgozok, sokszázezerszer kell a rendszert különböző kezdeti feltételek és paraméterek mellett szimulálni.
Emellett átnéztem néhány olyan modellt, amik az oxidatív gyökök által okozott DNS sérülések által kiváltott sejtválaszt próbálják modellezni, mert ez kell a fő témám mellett a biokémia tanszékkel való közös projektünkhöz.
Vacsorázni a Wang Yue (kínai) labortársammal mentem a campuson lévő Prince George Park Residence kollégium kajáldájába, és szecsuáni hallevest ettünk rizzsel és zöldségekkel.

Utána még kb. 10-ig benn voltam a laborban és dolgoztam. Ilyenkor a Claire-nek 10-ig van japán órája a belvárosban, és ő is későn ért haza.
Még kell írnom egy kis kínai leckét a holnapi órára, aztán alvás :)

Szerda
Szerdán fáradtan ébredtünk, és nem is volt kedvem reggelit összedobni, ezért az egyetemen reggeliztünk. A business canteen egyik ételstandjánál vannak nagyon jó reggeli szettek: én a "Jumbo tank", Claire pedig a "Full tank" nevű reggelit választotta. Az összetevők: virsli, tükörtojás, pirítós, főtt bab, tehát az angol reggelihez hasonlít, csak a bacon hiányzik belőle... Aztán még vettem 70c-ért egy szójatejet:

Nem tudom, írtam-e már a szójatejről, de ha nem, akkor csak annyit mondanék róla, hogy nagyon egészséges, és szerintem finom is. Sok itt élő nyugati nem szereti, de nekem nincsen vele különösebb bajom, és legtöbbször jól esik. Egyébként nagyjából fele-fele arányban iszom normál tejet és szójatejet. A normál tehéntejből maláj, ausztrál és új zélandi importhoz lehet a legkönnyebben hozzájutni. A tartós, dobozos fajták 1.80-2.20$ (300-370 Ft) közt vannak. A szójatejek ennél valamivel olcsóbbak, és nagyobb belőlük a választék. Ja, és a labortársakkal sportolás után van, hogy fejenként egy liter szójatejet benyomunk a vacsora mellé :)

Kedden éjjel kicsit hosszan írtam a blogot, így nem nagyon maradt idő kínai lecke írásra. Ezért szerdán délelőtt nekiláttam a feladatok megírásának. Ez a kínai óra, amire az egyetemen járok, rendes undergraduate szintű 5 kredites tantárgy (nekem nyilván nem számít bele a PhD krediteimbe, és osztályzatot sem kapok, a többiek viszont igen) - ezért minden héten beadandó házifeladatok vannak, 2 hetente tesztet írunk + 2 nagyobb Zh is van a félévben. Ezen kívül 2 projektet is kell csinálni a félév során, az egyik ezek közül blog írás, így nem nagyon soká ismét megjelennek majd a blogomon kínai bejegyzések :D 

A kínai óra 12-2 közt volt. Ebben a félévben nagyon jó tanárunk van - szingapúri kínai nő, aki 18 éven keresztül a Channel 8 (a szingapúri mandarin-kínai nyelvű közszolgálati TV, a legnézettebb szingapúri csatorna) hírbemondója volt, és aztán később professzor lett az NUS-en. A csoportban kb. 14-15 ember van, és elég vicces, mert szinte mindenki _etnikailag_ kínai. Ez azt jelenti, hogy a maláj, indonéz, thai csoporttársak kínai családból származnak, otthon valamilyen dél-kínai dialektust beszélnek a szüleikkel (pl. hokkien vagy kantoni), a hazájukban pedig az ottani nyelven (értsd: maláj, indonéz, thai, stb. ) tanultak az iskolában, és ezért nem tudnak mandarin-kínaiul. Van két olyan csoporttárs is, aki Ausztráliában nőtt fel, de szintén etnikailag kínaiak. Ezen kívül van 1 vietnámi, 1 japán, 1 koreai és 1 félig koreai-félig kínai lány. Tehát körbenéz az ember a csoportban, és az egész csoportból velem együtt csak 4 ember nem néz ki totál kínainak :)

A kínai óra után találkoztam Claire-rel, és együtt ebédeltünk az arts canteenban. Mindketten indiait kajáltunk:

Az indiai ételstandokat ki kell valamennyire ismerni, hogy az ember hatékonyan tudjon rendelni. Itt ugyanis nincsenek "fix" ételek, a sok lehetőség közül mutogatni kell, hogy miből kér az ember, és abból raknak egy adagot egy ilyen köralakú fémtányérra. Első lépésben azt kell eldönteni, hogy milyen rizst vagy indiai kenyeret kér az ember. Rizsből lehet sima főtt rizst, briyanit (fűszeres pirított rizs) vagy más speciális fűszerezésű rizst rendelni, amit éppen kínálnak. Az én tányéromon például sárgás színű tamarind rice láttható. Kenyerek közül is több fajta van: a prata egy olajos fémlapon sült, kicsit nyúlós tésztájú kenyér, a naan kemencében sült (ez látható Claire tányérján) lapos, de élesztős kenyér, a chapati pedig ilyen egészen vékony, száraz, kemencében sütött, élesztő nélküli kenyér. A rizs és/vagy kenyér mellé pedig a 15-20 féle zöldség és hús közül lehet választani tetszőleges mennyiséget. Ez sem triviális feladat, mivel árak egyáltalán nincsenek kiírva, ezért csak mutogat az ember, valamit adnak, aztán a végén bemondanak egy árat. Mindig szoktuk mondani, hogy az indiai pénztáros ilyen randomgenerátor, mert sose lehet előre megtippelni, hogy mennyibe fog kerülni az adott napi kaja... Én általában 3 és 4$ közti ebédeket szoktam összehozni, ez a fenti képen látható pl. 3.60$ (590 Ft) volt. Ebéd után még vettünk egy-egy gyümölcslevet, aztán ki-ki ment a dolgára. A gyümölcslé nagyon jó dolog Szingapúrban, mindenféle izgalmas kombinációban lehet teljesen frissen turmixolt gyümölcsleveket kapni. Az egyszerű narancs, lime, ananász, görögdinnye, paradicsom, guava, kiwi stb. levek mellett vannak kombinációk, pl. kiwi-dragonfruit, apple-carrot, celery-apple, apple-beetroot-carrot, mango-kiwi, passion fruit-orange, stb. Ezen kívül tejes turmixok is vannak pl. papaya-milkshake, peach-milkshake, melon-milkshake, avocado-milkshake, stb. 

A képen a mangó-répa kombináció látható, amit ebéd után ittam :)

Ebéd után egész délután dolgoztam a laborban, de ezen kívül semmi említésreméltó nem történt, csak valamennyit haladtam azokkal a dolgokkal, amiket az előző napokon elkezdtem.
Vacsorázni egyedül voltam és koreai kimchi levest ettem:

Aztán este 7-9:30 közt a matek tanszékre mentem át (az egyetemi ingyenes busszal), ahol a Computational Methods in Finance nevű órára járok be. Ez a tantárgy gyakorlatilag opcióárazással foglalkozik, de nem különböző modellekből (sztochasztikus differenciálegyenletek) eredő parciális differenciálegyenletek analitikus értelmezésével, hanem azok numerikus megoldási módszereivel foglalkozik. Egyébként a computational biology-ban is gyakran használunk ugyanilyen modelleket, tehát azon kívül, hogy önmagában is érdekes, még ilyen szempontból is releváns ez a tárgy. Az óra végén most először nem busszal mentem haza, ugyanis pont most a hétvégén adták át az új metró, a Circle Line végső szakaszát, ami pont az egyetem és a lakásunk környékén is átmegy. Az egyik új megálló éppen az NUS egyetemi kórháza mellett van, ami a szerda esti órám helyszínétől egy perc sétára van. Mentem egy megállót a metróval, és a Haw Par Villa megállónál szálltam le, ami már csak párszáz méterre van a lakásunktól. Sajnos pont két új megálló közé esik a lakásunk, mindkettő 3-400m-re van tőlünk, tehát vagy még 1-2 megálló busszal, vagy séta. A metróról majd külön írok még egy bejegyzésben.

Mire hazaértem, Claire már otthon volt. Ettünk egy kis kínai körtét meg sárgadinnyét, amit még a hétvégén vettem, aztán megnéztük a Gossip Girl nevű sorozat legújabb részét (nem én találtam ki ezt a programot, de amúgy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezetes a sorozat :)).

Csütörtök

Ma reggel rántottát sütöttem, ha hiszitek, ha nem, SZINGAPÚRI tojásból!!!

Azt, hogy ki és miért tart Szingapúrban CSIRKÉT, azt ne tőlem kérdezzétek, erre a paranormális jelenségre nekem semmilyen racionális magyarázat nem jut eszembe. Egyébként ezt a fajta tojást most vettem először, mert 2x annyiba kerül, mint az olcsóbb fajta tojások. Egy doboz 3.30$, azaz 560 Ft. Mint a dobozon látszik, van benne minden jó, például Omega 3 meg E-vitamin, és kevesebb benne a koleszterin. Érdekesen néz ki, a tojás héja egészen világos fehér.

Ott a térképen az piros buborék mutatja a farm helyét, ahonnan a doboz alapján a tojás származik. Hát nem éppen a belváros, de akkor is...:) A buborék mellett talán látszik kis betűvel a "Live Firing Area" felirat, ott az északnyugati rész a hadsereghez tartozik... nem félnek a csirkék?
Reggel észrevettem, hogy a házunk előtti pálmán nagyon érdekes narancssárga bogyók nőttek:

Csütörtökön nincsen órám az egyetemen, ezért megszakítás nélkül tudok a laborban tevékenykedni.

Ez a nap mégis kicsit máshogy alakult az Apple és az iOS 5 jóvoltából, ami itteni idő szerint hajnali  1-kor jelent meg. Reggel 10 óta azon dolgoztam, hogy update-eljem a telefonomon az oprendszert, de sajnos nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Ha nem láttam 10 különböző kódú hibaüzenetet (-34, -35, -620, mittudomén), akkor egyet se... Kaptam olyat is, hogy minden elveszett a telefonomról, restore-olni kell a gyári állapotra, stb. De nem adtam fel, csak szorgosan kattintgattam, ahova lehetett, és végül mintha mi se történt volna, mindössze 6 óra leforgása után teljesen egészségesen rajta lett az iOS5 a telefonomon, és nem veszett el semmi sem - SMS-ek, kontaktok, fotók, appok, zenék, minden visszakerült rá. Ezen kívül azért dolgoztam is, de elvonta a figyelmemet a telefon probléma.
Este 6-kor az Artificial Intelligence laborból két haverommal vacsoráztam, én koreai kimchi sült rizst ettem, ami nagyon finom, csípős. Nem sokkal később a Claire-rel elmentünk a West Coast Plazába, ami az egyetemtől pár buszmegállóra van. Először is a Claire fodrászhoz ment egy kis igazítása, én addig is vittem magammal egy kis olvasnivalót :)

 Utána beültünk a Toast Box nevű "kávézóba". A kávézó azért van idézőjelbe, mert ez nem egy klasszikus kávézó. Több ilyen üzletlánc is van Szingapúrban, ahol első sorban reggelizni szokás - a kínálat legnagyobb része ugyanis különböző fajta pirítósokból, lágytojásból és kávé/teából áll.

Lehet kapni egy-két normál főételt is egyébként, de a legtöbben a 15-20 pirítosfajta közül választanak. Na szóval ittunk egy kávét és ettünk egy kaya-toast nevű pirítóst, amit nehéz körülírni, ezért a Wikipediat hívom segítségül: "Kaya toast is a popular snack amongst Singaporeans and Malaysians. It consists of kaya, a spread of eggs, sugar and coconut milk and flavored with pandan on toasted or fresh bread or cream crackers. Butter or margarine may be spread as well." Ja igen, a kaya pedig egy fajta kókusz-lekvár. Még beugrottunk a svájci pékségbe, ahol nagyon jó friss kenyereket árulnak, amik teljesen európai minőségűek. Magyar viszonylatban értelmezhetetlenül magas az ára ezeknek, kicsit félek is leírni :) Egy fél kilós multi-grain kenyeret vettünk 6.20$-ért, ami 1050 Ft. Mondjuk az ilyen spéci nem fehér kenyerek Magyarországon se olcsók, de talán azért ennek a felénél kevesebbe kerülne (?).
8:30-ra haza is értünk, és én rögtön le is szaladtam az Andrással squashozni egyet. Nagyon jót játszottunk, háromszor ő nyert, kétszer én. Most már végig tudunk játszani 1 órát gyakorlatilag pihenés nélkül, ami ezen a klímán nem olyan egyszerű... emlékszem, régebben alig kaptam levegőt 1-1 menet után. A végére lejött a Claire is készíteni pár fotót. Látszik a képen, hogy milyen gyönyörű új parketta van még a pályán kívüli öltöző részen is:

Utána a Claire-rel bementünk a medencébe és tanítottam egy kicsit úszni. Zuhany után elszaladtam a lakásunkhoz közeli kis boltba, ami fél 11 körülig nyitva van éjjel is (van 2 éjjel nappali bolt is a közelben, de oda csak akkor megyek, ha a normál bolt már bezárt). Vettem egy 12x330 ml-es doboz sört (darabra leosztva kb. 280 Ft/darab, ami nem valami olcsó) meg pár más apróságot.

Aztán kiültünk az Andrással az erkélyre sörözni egyet, és elmélkedtünk a kutatási témáinkól. Még kell egy kicsit dolgoznom, aztán alvás!

Péntek
Korán akartam kelni, de elfelejtettem ébresztőt beállítani, így végül 9:30-kor sikerült csak felkelnem. Otthon reggeliztem, aztán bementem az egyetemre. Vissza kellett vinnem egy könyvet a könyvtárba, mert lejárt, és valaki más lefoglalta, de még ki akartam fénymásolni belőle pár fejezetet. A könyvtárban nagyon praktikus módon van egy hatalmas fénymásolószalon is, ahol a közlekedéshez használható Ez-Link okoskártyával vagy Cash Carddal (chipkártya, nem rendes bankkártya) lehet fizetni a fénymásolóknál.

Kicsit homályos a kép, de talán látszik, hogy legalább 50 gép áll rendelkezésre, és ez csak egy a sok ilyen egyetemi fénymásoló közül. A másolás 5 Ft/oldal, ami szerintem elég baráti ár.
A könyvtárat továbbra is nagyon szeretem, imádom, hogy mindig mindent meg tudok találni, ami érdekel, és mindig ki van kölcsönözve legalább 10-20 könyv, amiket a laborban az asztalomon tartok, és gyakran olvasgatok.

Most éppen ezek a könyvek vannak az asztalomon, és még egy adag a szekrényben. Ha az összes itt lévő könyvet 4 témakör-megnevezéssel le akarnám írni akkor azok ezek lennének: Dynamical systems, Bayesian inference, Probabilistic graphical models, Monte Carlo methods. A legtöbb könyv itt ezek közül több kategóriába tartozik egyszerre (pl. Inference in Hidden Markov Models: Probabilistic graphical models és Bayesian inference). Van itt egy-két könyv, mint pl. a Chaos, Fractals and Noise, amit már vagy egy éve újítgatok, soha senki nem igényelte a könyvtárban :) Pedig jó könyv, és lehet ezeket az elméleteket alkalmazni a sejten belüli reakcióhálózatok mint nemlineáris dinamikus rendszerek viselkedésének a vizsgálatára. Csináltam is már valamit ilyen irányban, de még dolgozni kellene rajta.  Van még egy-két gyöngyszem, például bal oldalt egy vékony kis könyv - az a címe, hogy Complexity and Information, amilyen kicsi, annyira fantasztikus könyv. Az a bonyolultságelmélet, amit tanultam az egyetemen, az "diszkrét" problémákon értelmezhető leginkább. Az information based complexity ezzel szemben folytonos függvényekkel kapcsolatos problémák bonyolultságának a leírásával foglalkozik, és mindezt információelméleti megközelítésben teszi. Például az egyik legalapvetőbb probléma: folytonos függvények numerikus integrálásának a komplexitása elemezhető ezzel az elmélettel. Ez pedig az itt ettől látható látszólag független könyvek témáinak alapvető fontosságú eleme. És azt gondolta volna valaki, hogy a Stochastic Modeling in Systems Biology című és a Computational Finance című könyvben, ha figyelmesen értelmezi az ember,  gyakorlatilag ugyanaz van leírva? Na jó, ennyit a könyvekről. Ha valakinek van további kérdése, kommentben felteheti :)

Visszatérve a pénteki napomra: tehát tettem egy kört a könyvtárban, és ha már ott voltam, beköszöntem Claire-nek, aki az 5. emeleten, a Singapore Malaysia Collection részlegben szokott tanulni-dolgozni:

12-től kínai órám volt. Ilyenkor pénteken számítógépeknél ülünk, és a normál nyelvórai tevékenységeken kívül, számítógépen kell írni különböző dolgokat kínaiul. Ez nem rossz, mert így gyorsabban lehet nagyobb mennyiségű szöveget produkálni, mint kézzel írva, és óra végén csak fel kell tölteni a tanulmányi rendszerbe az irományokat. Délután 2-kor lett vége az órának, addigra nagyon éhes voltam, és vettem egy adag kway teow sült tésztát különböző feltétekkel:

Ezt ilyen dobozban kértem elvitelre, hogy a laborban tudjam megenni. A képen látható szeletelt rántott csirke, rántott hal darabok, szeletelt virsli, tojás, tofu és az egész alatt a sült tészta (ami a fűszerek és a szójaszósz miatt sötétbarna színű). Aztán 2 óra után átmentem az Artificial Intelligence laborba, ahol péntekenként reading group-ot tartunk. A reading group egy gyakori szokás PhD-sek körében: minden alkalommal valaki felkészül egy a szívéhez közel álló, és a többieket érdeklő témából, és azt (nem túl formális keretek közt) előadja a többieknek, majd megbeszéljük a tanulságokat. Ez alkalommal a Partially Observable Markov Decision Process-ekről (http://en.wikipedia.org/wiki/POMDP) tanultunk, ami talán elsőre nem tűnik olyan izgalmas beszélgetéstémának, mint a sör vagy a foci, de amúgy jó.
A reading group után 4-kor átjött a laboromba a Biochemistry Department-ről az az indiai srác, akivel együtt dolgozunk egy projekten. Megbeszéltük, hogy miket változtassunk az általa vizsgált sejtbeli folyamat számítógépes modelljén. Ha minden jól megy, novemberben véglegesítjük az eredményeket és lehet publikálni.
A délutáni meeting után Claire hívott, hogy menjünk vacsorázni. Az arts canteenban ezen a héten nyílt egy olasz étterem, ahol tésztákat, pizzát, kávét és fagyit árulnak. A többi ételstandnál drágábbak az áraik, de jó minőségű és finom ételeket árulnak. Claire egy carbonara tésztát evett, én meg inkább az indonéz standnál vettem egy nagy rántott halat. Ez egy egész hal, fejjel, uszonyokkal együtt kirántva - sok benne a szálka, ezért nehéz enni, viszont nagyon finom.

Utána a laborban dolgoztam egy darabig, majd hazamentem. Fél 10-kor átjött a Max és lementünk a házunk konditermébe. Az épületek újrafestésével egy huzamban a konditermet is teljesen lecserélték a nyáron, így most egy pici, de teljesen új, jól felszerelt és jó minőségű konditermünk van. A squash pályával ellentétben a konditermet szokták használni rajtam kívül más lakók is. Ja és van egy plazma TV is a teremben, amin ráadásul rendes kábel TV van (nekünk a lakásban csak az ingyenes, antennás adók foghatók, nincsen kábelelőfizetésunk), és láttam már lakót, aki csak TV-t nézni ment le a konditerembe :) A konditerem után felmentünk hozzánk és a többi lakótárssal együtt beszélgettünk és söröztünk a nagyszobában.

Szombat
Szombaton a Claire a belvárosban lévő National Library-be ment, majd utána este japán órán volt. Én délelőtt bementem az egyetemre, olvasgattam és dolgoztam, aztán elmentünk ebédelni a labortársakkal.

Nem voltam nagyon éhes még délben, ezért egy ilyen összeválogatós zöldség és tofu levest ettem. Aztán váratlanul felhívott Max, hogy az egyik munkatársával, Sai Soe-val az NUS-en van, és a staff gym-be (azaz az egyetemi oktatók konditermébe) akarnak menni, de Sai Soe nem hozott magával semmi sport felszerelést. A staff gym-ben sose voltam még, hiszen az nem a diákoknak van, viszont a Max barátnője, Nina az NUS-en óraadóként dolgozik, ezért be tud vinni minket oda :) Nálam az egyetemen mindig van több alkalomnyi sport ruha, hogy ne kelljen mindig vinni othonról, ezért adtam egyet Sai Soe-nak, és ha már így alakult a nap, mentem velül a konditerembe. Hát a staff gym határozottan nem rossz, nagyon jó márkájú és minőségű minden.

 

Jópofa spirál alakban felpakolt torna labdák:

 A medencére néző futógépek:

 Boxzsákok, kettle bell súlyok, stb:

 

A staff gym egyből az NUS nagy medencéjére néz, ahol még szégyen szemre egyszer sem voltam úszni. Ez egy rendes, 50m-es szabadtéri medence lelátóval. Természetesen úszni is ingyen járhatnak a diákok, és mindez a campus kellős közepén van. Szóval a konditerem után úsztunk egyet a nagy medenében, és utána a melette lévő kismedencében ültünk és beszélgettünk.

Ez a kismedence, itt érdekes módon 18 db szőkehajú nyugati diákot számoltam össze (a kép még egy korábbi állapotot mutat), tehát úgy tűnik, szeretnek ide járni összegyűlni, ülni az 50 cm-es vízben és napozni a nyugatiak.

Aztán  relaxáltunk még a fél órát a staff club foteljeiben (ahol eddig szintén nem jártam még) és beszélgettünk. Szóval most több új helyet is felfedeztem az egyetemen, ahol az itt töltött majdnem 2 év alatt még nem voltam.

A staff clubból négyen együtt (Max, Nina, Sai Soe és én) átmentünk az egyetemhez közel lévő Cheese Prata Shop nevű indiai/maláj étterembe vacsorázni.

Vacsora után pedig a házunktól (és egyben Maxék házától) kb. 100m-re lévő Pasir Panjang Village nevezetű helyre, ahol egymás mellett van kb. 10 bár és étterem, és végig egybenyitott kiülős részek vannak. A Pasir Panjang Village egyik pozitívuma, hogy az összes bár kirak kivetítőt vagy nagy TV-t, és a jeles sporteseményeket mindig közvetítik. Itt néztük tavaly a VB meccseket is gyakran. Tegnap pedig Liverpool - Manchester United meccs volt, és Sai Soe rábeszélt minket, hogy nézzük együtt. Érdekes, hogy bár tényleg a szemközti sarkon van a Pasir Panjang Village, annyira gyakran azért nem járunk oda. Ebben benne van az is, hogy a legolcsóbb bárban is 9$ egy korsó sör, a drágábbakban akár 14-15$ (2500 Ft) is lehet (a szingapúri "kocsmák" nem egészen azt a társadalmi réteget szólítják meg, mint a magyarok :))). Szinte hihetetlen, de  egyetlen normális képet sem találtam a helyről se a saját fotóim közt, se az interneten! Majd ha mégis találok, akkor berakom ide később.

A meccs után ismét a mi lakásunkba vonultunk, ahol a lakótársakkal kiegészülve a nagyszobában iszogattunk és beszélgettünk. Éjjel még a Claire-rel megnéztünk az El secreto de sus ojos című argentin filmet, amit én már másodszor láttam, és mindenkinek ajánlok (http://www.imdb.com/title/tt1305806/).

Vasárnap

Ma délelőtt a Claire-rel elmentünk a Vivo City bevásárlóközpontba, ami 15 perc busszal a lakásunktól. Érdekes, hogy a Vivo City Szingapúr legnagyobb bevásárlóközpontja, 140,000 m2 összterülettel. Viszont ez 3 szintre oszlik el, és ehhez képest a budapesti Arena Plaza 66000 m2 _alap_területű, csak arra nem emlékszem, hogy az Aréna hány szintes... tehát elvileg lehet, hogy nagyobb, mint a Vivo City. A lényeg annyi, hogy moziba mentünk, és az 1911 című kínai filmet néztük meg. Ez az 1911-es Szun Jat-szen által vezetett Xinhai forradalom (ennek nem tudom, mi az "hivatalos" magyar neve, maradjunk ennél) és a Kínai Köztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára készült film, amit mellesleg Jackie Chan rendezett, és Jackie Chan századik filmje :) De egyébként teljesen komoly a film, nem a szokásos akció-vígjátékra kell gondolni.

Ha valakinek feltűnne, hogy Jackie Chan nem hasonlít Szun Jat-szenre, akkor elárulom, hogy nem az ő szerepét, hanem Huang Xing forradalmi hadvezér szerepét játssza :)

Egyébként érdekesség, hogy Szun Jat-szen annak idején a forradalomhoz szükséges pénzt a külföldön letelepedett kínai közösségektől (overseas Chinese) szedte össze, és többször járt Malajziában és Szingapúrban is ebből a célból. Van egy Szun Jat-szen múzeum is Szingapúrban, de még nem voltam ott, majd valamikor ellátogatok oda is.

A mozi után ebédeltünk a Food Republic nevű food courtban, ahol én Thunder Tea Rice Set nevű menüt ettem. 

A Vivo City-ben van egy Giant nevezetű nagy hipermarket is, ahol hétvégenként gyakran vásárolunk. Szingapúrban az a nagyon jó, hogy például az ilyen boltokban egyaránt kapható millió féle kínai, japán, délkelet-ázsiai, koreai és nyugati áru. Tehát ugyanúgy tud az ember francia sajtot, német kolbászt vagy olasz bort venni, mint tüskésráját, sushit, koreai kimchit, azonosíthatatlan kínai zöldségeket, trópusi gyümölcsöket, stb.

Mikor hazaértem, váratlanul az az SMS érkezett, hogy a Max squashozni akar... úgy tűnik, nem volt elég az előző két napi konditerem. De nem kellett engem se sokáig győzködni, játszottunk egy órát, aztán csobbantunk a medencében.

Este a Claire-rel koreai vacsorát főztünk: koreai tésztát ettünk kimchivel (ez az a koreai élénk piros színű, csípős, erjesztett káposzta) és főztem mellé ezt a már említett xiao bai cai nevű kínai zöldséget:

 

A képen látható 3 különböző féle csípős paprika paszta, a koreaiak nagyon szeretik az ilyesmit. A Claire is szokott panaszkodni, ha egy étel nem elég csípős, és sokszor egyszercsak eszébe jut, hogy "most enni akar valami csípőset", mert Szingapúrban nem minden nap jut megfelelő mennyiségű koreai paprikapasztához :)

 

-------------

Záró gondolatok: érdekes és élvezetes volt nekem is ilyen részletesen leírni egy hetemet. A hét történései jellemzőnek tekinthetőek, egy-két kivételtől eltekintve. A 3 alkalom squash és 2 konditerem például semmiképpen sem tipikus, egy átlagos héten 2, max. 3 sport alkalom jön össze - most valahogy így alakult. A másik, hogy hétvégén több érdekes program szokott lenni (értsd: kirándulás, étterem, koncert, stb.). Ez a hétvége csendesebb volt, mert a Claire készült a jövő heti vizsgájára, ezért nem szerveztünk nagyobb dolgot