Helyzetjelentés

Claire elutazott, hogy a kutatási projektjéhez adatokat gyűjtsön - nagyjából 6-8 hónapon keresztül. Így most "egyedül" leszek egy jó darabig. Elég vicces volt az indulás, mielőtt kiléptünk az ajtón, a Claire meg se bírta mozdítani a bőröndjét, és nekem is elég nehéznek tűnt, gondoltam, mérjük le, nehogy nagyon túlsúlyos legyen. Kiderült, hogy a bőrönd 35 kg a megengedett 20 helyett, amit azért nehéz kimagyarázni a reptéren. Ezért még gyorsan kiszelektáltunk 8 kg-ot, és így 27 maradt, arra végül nem is szóltak semmit a reptéren. Itt a képen még a carry-on kisbőröndben is van egy jó 16kg, plusz hátizsák és táska.

Most kicsit át is rendeztem a szobámat, és végre vettem magamnak otthonra egy desktopot. A laborban persze továbbra is megvan a gépem, és azon is jól tudok dolgozni (most is épp azon írok). Ezen kívül a laptopom is szépen működik, csak komolyabb munkára kicsit kicsi a képernyője, és azért komolyabb számításigényes futtatásokra csak limitáltan alkalmas. Tehát akartam otthonra is egy jobb gépet, amin tudok kényelmesebben dolgozni. Pont egy hete, múlt hétfőn, amikor még itt volt a Claire, fogtuk magunkat és elmentünk a Sim Lim Square áruházba. Szingapúrnak ez a számítógép-kiskereskedés központja - aki desktopot, laptopot, alkatrészt akar venni, az ide jön. A Sim Lim Square-ben 6 emeleten sorakoznak körben a kis-boltok. Az épület egyáltalán nem pláza minőségű, nem túl szép, kopott épület, és a boltok teljesen rendszertelnül tömörülnek. Szóval stílusában eléggé elüt a sokszáz modern, divatos szingapúri plázától. A boltok teljesen véletlenszerűen nyitnak és zárnak - a reggeli műszak lassan indul, amikor az eladó felébred, becsoszog és nagyjából 10-11 magasságában kinyitja a boltot. De aztán éjjel későig nyitvatartanak, és természetesen nem kergetik ki a záráskor érkező vevőt sem.

A jobb üzletekben van árlista, a kevésbé barátságos helyeken nincsenek kiírva az árak - az utóbbi helyeken szerintem fehér embernek, aki nem beszél legalább hokkienül, nincsen sok esélye jó üzletet kötni :) Én a Best Price nevű boltban próbáltam szerencsét, ez az épületben a megbízhatóbb, ismertebb nevű boltok közé tartozik. Sikerült is összeválogatni az alkatrészeket, és mindegyikből még egy 5-10%-ot le is lehetett alkudni. Aztán még monitort is akartam választani, de mondtam az eladónak, hogy nekem úgy néz ki, a többi boltban nagyobb a választék. Erre azt mondta, hogy menjek körbe, nézzek körül, és jöjjek vissza, mondjam meg, hogy melyik monitor tetszik, és akkor majd "megbeszélünk valamit". És tényleg, kinéztem egy monitort egy másik boltban, visszamentem az eredeti helyre, mondtam, hogy ott a másik üzletben X pénzbe került a monitor, és végül tőle vettem meg X-10%-ért. Nagyon jó az új gép, és így tényleg sokkal jobban tudok otthon dolgozni. Már csak egy rendes iroda-szék és egy nagyobb asztal kell.

Múlt héten megérkezett a koreai nyelvvizsgám eredménye. A koreai vizsgát még szeptemberben csináltam meg, és most derült ki, hogy sikerült megszerezni a magasabbik, 2-es szintet az alapfokú nyelvvizsgán, így most már kínai, japán és koreai nyelvvizsgám is lett!:)

A vizsga a szingapúri koreai iskolában volt, ami nagyon szuper hely, biztos jó sokat fizetnek az itt élő koreai üzletemberek, hogy oda járjon a gyerekük. Az iskolai újságban például beszámoltak arról, hogy a 10. osztályosok Hong Kongba mentek osztálykirándulni, meg ilyenek :)

Nyáron elhoztam Budapestről a kosárlabdacipőmet, amit még 1998-ban az USA-ban vettünk. Akkor 12 éves voltam, és azóta hasznátam a cipőt, igaz, csak teremben és többször éves kihagyásokkal. Itt Szingapúrban nagy lelkesen mentünk az egyetemen kosarazni, mindenkinek elmeséltem, hogy ez a cipő bizony 13 éves, és még mindig milyen jól néz ki, kényelmes, stb. - és valóban így volt. De amikor elkezdtünk játszani, arra lettünk figyelmesek, hogy fehér törmelék kezdi beborítani a burkolatot. Néztünk körbe, vajon honnan jön, és egy idő után észrevettük, hogy a cipőmből. Aztán még pár perc játék után egyszercsak leszakadt a cipőm talpa, és pár lépés után az egész talp molekula szintű darabokra dezintegrálódott :) Ezek szerint mégis megviselte szegény cipőt a sok fiókban eltöltött év :(

Akartam venni egy új kosárlabda cipőt, ezért elmentünk a Queensway áruházba, ami PONTOSAN a Sim Lim Square megfelelője, csak sportfelszerelésre. Tehát sokemeletes kopott öreg áruház, egy rakás kiskereskedéssel, és mindegyik kizárólag sportviseletet és sportfelszerelést árul. Itt vettem korábban a focicipőmet is, és most ide jöttem kosárlabdacipőért is. Igaz, Szingapúrban nem könnyű nagy méretű cipőket találni, minden boltban külön kérdezgetni kell, hogy van-e nagyobb méret (és általában nincsen) de ha 8-10 boltot végigjár az ember, akkor azért elég lehetőség van ahhoz, hogy lehessen válogatni. Végül találtam egy szuper Nike cipőt, mit gyorsan meg is vettem, és ezt fogom mostantól használni.

Október 23-án volt egy magyar összejövetel az East Coast Parkban. Általában évente 2-3 alkalommal szokott lenni valamilyen program, amit a szingapúri magyar közösség szervez. Most egy laza piknikezés volt, nagyjából 40-50 résztvevővel.

Sokan vannak itt családosok is, meglepően sokan informatikusként dolgoznak itt. és ugye többen hozzám hasonlóan egyetemen tanulnak vagy kutatnak. A fiatalabbak (és nem családosok) közül gyakorlatilag mindenki ázsiai partnerrel érkezett. Az East Coast Park nagyon jó hely, több km-en keresztül húzódó parkosított tengerparti sáv, ahol millióan bicikliznek, görkoriznak, barbecue-znak, pikinikeznek, stb. Sajnos tőlünk ez messze van, ezért ritkán járunk ide.

Az egyik hétvégén a kínai tanárunk, aki a "hakka" kínai népcsoporthoz tartozik elvitt minket egy a Geylang városrészben található hakka kulturális/közösségi házba. Itt órákon keresztül körbevezettek minket a múzeumon, és a ház történetéről is sokat beszéltek. Sajnos az idegenvezető szingapúri akcentussal és nagyon gyorsan beszélte a mandarint, ezért én nem értettem túl sokat az egészből :)) Néha a Claire-t (aki persze nem tartozik a kínai csoporthoz, de velünk jött) nyaggattam, hogy magyarázza már el, hogy mit mond az idegenvezető, ilyenkor néha röviden megvilágosodtam. Később egyébként kiderült, hogy a csoporttársak sem értettek túl sok mindent, de azért szépen bólogattak :)
Utána viszont nagyon jó, igazi hakka ebédet kaptunk, amit mindenki nagyon élvezett. Ez fogalmam sincs, hogy micsoda, és miből készült, de finom volt:

Na, még a Geylangról azért egy-két szót ejtenék. Aki azt gondolja, hogy Szingapúr kizárólag rendezett, tiszta, mindenféle bűntől és bűnözéstől mentes ország, annak ajánlom, hogy látogasson el Geylangba, mert érdekes élményben lesz része :) Itt fényes nappal is tízessével állnak a lányok az utcasarkon, sötét alakok fekete zacskóból árulják a zárjegy nélküli csempész cigit, a földre leterített nejlonról a feliratmentes viagrát, és még sorolhatnám. Nem csak a "karaoke bárok", hanem a "motelek" is óra alapon számláznak

Én nem igazán akartam hinni a szememnek, hogy itt ilyen is van, de tényleg :)

Október 28-30 közt, itt Szingapúrban került megrendezésre a női pingpong világkupa. Mindenképpen el akartam menni a döntőre, és többeket sikerült is rábeszélni, hogy együtt menjünk - Claire, Dani, a Dani barátnője, és a kínai barátom, Wang Yue is eljött. A versenyen a 19 legjobb női játésok vett részt, köztük 3 szingapúri is. A szingapúri pingpongosok egyébként elég viccesek, egytől egyig kínából honosították őket - a legjobb Feng Tianwei pl. csak 2008-ban lett szingapúri állampolgár :) Persze a versenyen részt vett a holland Li Jiao, a spanyol Shen Yanfei, az új-zélandi Li Karen, stb. tehát nem csak a szingapúriak csinálják így :)

A döntőt két kínai játszotta: Li Xiaoxia és Ding Ning. Jó volt a meccs, én Ding Ning-nek drukkoltam, és végül ő nyert.

Két kínai és egy hongkongi zászló:

Az eseményen jelen volt a szingapúri köztársasági elnök is, ő látható az alábbi képen, miután a kupát átadta.

Volt néhány buli is az utóbbi időben. Például András szervezett egy szülinapi barbecue party-t nálunk, ami nagyon jól sikerült. Ez alkalommal elfogyasztottuk azt a kis üveg alkoholt, amit még Vietnámból kaptam ajándékba, és az üvegben egy skorpió van. Hát, elég fura íze volt, de szerencsére nem lettünk tőle rosszul - illetve reménykedünk, hogy a skorpió ereje belénk ivódott :)

Aztán volt a szomszédoknál Halloween party, ahol többek közt beer pong-oztunk a rendes amerikai szabályok szerint - meglepően sok a szabály és a taktika, és meglepően nehéz a játék :)

Ezen kívül voltunk pár érdekes étteremben is, főleg Claire búcsúztatása miatt. Először is, voltunk ketten a Marriottban vacsorázni, amit nagyon szeretünk, és már a blogra is raktam fel róla korábban képeket. Voltunk kétszer koreai barbecue étteremben különböző barátokkal. Itt ugye az a különleges, hogy az asztal közepén sütik meg neked a húst, és hoznak mellé millió fajta kis zöldséget és savanyúságot. Jól néz ki, nem?

A lakótársakkal az Annalakshmi nevű "annyit fizetsz, amennyit akarsz" indiai étterembe mentünk vacsizni. Ez egyébként az indiai ismerősök szerint is az egyik legjobb indiai étterem Szingapúrban.

A Claire koreai barátnőivel spanyol étteremben voltunk, ami finom volt, de nagyon pici adagokat adtak elég drágán.

Még elmentünk ilyen igazi szingapúri food-court kaját enni, amit a Claire is nagyon szeret. A millió finomság közül talán a 3 legtipikusabb a Hokkien Noodle, a Char Kway Teow és a Carrot Cake. A Carrot Cake azért érdekes, mert nem torta, és répa sincsen benne, csak kínaiból régen így félrefordították, és ez honosodott meg :) Mindhárom kaja fantasztikusan finom, tessék jönni meglátogatni és kipróbálni!