Utazás 1

Bár elég fárasztó és kicsit rövid volt ez az egy hetes kiruccanás, azért mindenképpen megérte.

Először is hétfő éjjel kitaxiztam a Changi-ra. A házunktól pont 30 km-re van a reptér, a város másik végében, de a normál tarifával így is csak 18$ (2700 Ft) szokott lenni a számla. A taxi a házunktól felkanyarodik az városon belüli egyik autópályára és onnantól 100-120-szal lehet menni végig a reptérig. (Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért is akarok elutazni ebből az országból?:)

Singapore Airlines
Ekkor pedig eljött a várva várt Singapore Airlines utazás. Annyit érdemes tudni, hogy Londonba, Párizsba, Zürichbe már szinte csak A380-nal jár a Singapore Airlines, de Frankfurtba sajnos (még?) nem. Ezért hát 747-essel mentem, ami amúgy jó, csak ezek nem annyira új darabok. A kiszolgálás fantasztikus volt, a tradicionális maláj viseletből átalakított ruhában lévő "Singapore Girl" utaskísérők igazán profin végzik a munkájukat. A Wikipedia szerint:
The Singapore Girl has become a visual trademark and brand for Singapore Airlines together with the slogan - "A Great Way To Fly". The Singapore Girl is said to engender "Asian values and hospitality" and has been described as "caring, warm, gentle, elegant and serene"
Na, hát ehhez nincs is mit hozzáfűznöm, mert így igaz. Mondom ezt úgy, hogy nem is Business vagy First classon utaztam, pedig a Singapore Airlines igazából azokban a legerősebb.

Ebben a videóban meg lehet nézni, hogy hogyan néz ki az újabb SA gépeken a First, Business és az Economy class, illetve lehet nézni sok szép Singapore Girl-t: 


A visszafele úton B777-300ER-rel jöttem, amik viszont új darabok, és a Singapore Airlines legújabb KrisWorld in-flight entertainment rendszere van rajtuk, ugyanaz, mint az A380-on. Ez is látszódik az előző videón - minden ülés hátulján 10.6" wide screen LCD TV, 122 film, 170+ TV műsor, 80+ játék, 748 CD és 22 rádió közül lehet választani. Ezen kívül vannak érdekes tanulóprogramok, pl. nyelvet lehet tanulni, amit én ki is próbáltam. De nem ám ilyen noname beszállítótól jött hülyeségre kell gondolni, hanem rendes Berlitz nyelvleckéket lehet csinálni.

 A legjobb az, hogy USB port is van a monitor mellett, arra rá lehet dugni pendrive-ot, iPodot, iPhone-t, és lehet zenét hallgatni, pdf-eket, fényképeket, videókat nézni a monitoron.

A First Class-ra még spórolni kellene egy picit, ezen olyan 2.5 millió Ft egy oda-vissza jegy az európai nagyvárosokba:


Az előzőekhez hasonlóan a kaja is nagyon jó volt. Először is, indulás előtt mindenkinek kiosztottak egy kis füzetet, amiben a felszolgált menü részletei voltak megtalálhatóak.

A kaja sok volt és finom, nagy adag rendes hússal. Az étkezések közt pedig járkáltak mindig körbe snack kosárral, amiben csoki, chips, szendvicsek, friss gyümölcsök és egyéb finomságok voltak. Ha jól emlékszem, a 90-es években még a nyugati légitársaságok is hasonlóan csinálták, aztán azóta mintha folyamatosan csak költség-csökkentenének.

Berlin
Frankfurtból tovább repültem egy kis géppel Berlinbe, ahonnan taxival egyből a hotelbe mentem. Hát nem spórolt a szingapúri utitársam, mert a belváros kellős közepére foglalt hotelt, a Stadtmitte metrómegálló mellé. A szobában az ágyon kis zacskó gumicukor fogadott - ekkor végleg megbizonyosodtam róla, hogy Németországba érkeztem. A gond csak az volt, hogy a hotelben nem volt ingyen internet, ezért nagyjából 30 másodperc után halálra untam magam. Bekopogtam utitársamhoz, és elmentünk sétálni egyet, de rendesen turistáskodni egyáltalán nem volt időnk. Például bementünk egy nagyon érdekes csoki üzletbe, ahol megtekintettük Berlin nevezetességeit csokoládé formában. Ezen kívül élelmiszer boltba is mentünk, ahol rögtön megvettem a kedvenc helyi finomságaimat: Haribo gumicukor, Bifi snack kolbász és Müller buttermilch. A búzasörrel még estig vártam :)

A rövid séta után meg már mennünk kellett a berlini "World Grad School Tour" rendezvényre, hogy hirdessük a szingapúri PhD ösztöndíjat. Sajnos összességében nem volt túl sok diák, de azért voltak érdeklődők, szóval nem feleslegesen mentünk. Azon már meg sem lepődtünk, hogy a  hongkongi kollégák épp két standdal arrébb hirdettek. Náluk egy hajszálnyival (+3%) még a mienknél is magasabb a havi ösztöndíj, viszont jóval kevesebb pénzt adnak konferencia utakra és egyéb költségekre.

A rendezvény után én már hulla fáradt voltam, de azért még sétáltam volna egyet a belvárosban. Az utitársam viszont ragaszkodott hozzá, hogy a Hard Rock Cafe-ba kell mennünk vacsorázni, mert azt nagyon szereti. Így végül Berlinből ez alkalommal tényleg szinte semmit nem láttam. Hard Rock Cafe-ban még sosem voltam, mert őszintén szólva nem különösebben érdekelt, de végül egész jó volt. Igaz, akkor még nem örültem, hogy 6000 Ft-ot fizetek egy hamburgerért és egy korsó sörért. Aztán utóbb kiderült, hogy nem csak az utazást, szállást, taxizást fizetik nekem, hanem napi pénzt is kapok, amiből ezek bőven kijönnek.

Nagyjából éjfélre értünk vissza a hotelbe, ahonnan reggel 6-kor indulnunk kellett a reptérre. Így összesen  nagyjából 18 órát töltöttem Berlinben :) Malév géppel repültünk Budapestre. A repülőn egyszer még italt is felszolgáltak, hihetetlen választék volt, dobozos Sió almalé és narancslé közül lehetett választani!

A történet további részét a következő bejegyzésben folytatom.