Bangkok 1

Szingapúrban a Húsvét előtti péntek Good Friday néven munkaszüneti nap, és ilyenkor sokan hosszú hétvégére mennek utazni. Az én esetmben olyan szerencsésen alakultak a dátumok, hogy a szüleim pont ezalatt az időszak alatt voltak Bangkokban. Így abban maradtunk, hogy a Good Friday weekend-en én is Bangkoba repülök, és együtt töltjük a hétvégét!

Az utazás technikai része kicsit nehézkesen jött össze, mivel első körben véletlenül rossz dátumra foglaltam a jegyet... a foglalás után egy pár napig nem is néztem rá a jegyre, aztán egy beszélgetés során esett le, hogy nem márc. 29. - ápr. 1. közt, hanem egy héttel később kellene Bangkokba mennem. Mivel fapadosnál vettem a jegyet, ezért ilyenkor nem nagyon lehet mit csinálni: vagy veszek egy teljesen új jegyet, vagy megváltoztatom a foglalást, ami direkt úgy van kitalálva, hogy majdnem egy teljes új jegy árába kerüljön. Végül az utóbbi mellett döntöttem, ezért ismét a Tiger Airways-nél átraktam a jegyet a megfelelő dátumra, újabb 300$-ért. Csütörtök reggel 6:30-kor indult volna a gépem, ehhez 4-kor kellett volna kelnem és taxiznom a reptérre. Két ébresztést is beállítottam a telefonomon, és mégis, valamilyen oknál fogva, reggel 6:05-kor riadtam fel. Még megnéztem a járatot, hogy hátha késik, de nem, már Gate Closing státuszban volt, amikor még otthon ültem :) De ha már eddig jutottam, akkor azért csak nem akartam mégsem elutazni, ezért együltő helyemben vettem még egy jegyet, 5 órával későbbre, 11 órás indulással. Szerencsére csak egy oda jegyet kellett újra venni, a vasárnap esti visszaútra szóló jegy érvényes maradt.

Végül tehát sikerült elutazni csütörtök délelőtt :) A repülőút kellemes 2.5 óra Bangkokba, 1400 km a légvonalbeli távolság.

A reptérről a Bangkok City Line nevű modern, tiszta metróval lehet 300 Ft-ért bemenni a belvárosba. A városban még átszálltam egy másik metróra, ami 100 Ft-os jegyárral elvitt a Ratchatewi megállóhoz, ahol a hotelünk volt. A hotelban találkoztam szüleimmel, és rögtön el is indultunk a városban körülnézni.

Első lépésben taxit fogtunk, és elmentünk a Wat Pho templomba. Itt található a világ legnagyobb fekvő Buddha szobra (15 méter magas és 43 méter hosszú). Thaiföld a világ egyik legerősebben buddhista országa a népesség vallási aránya alapján: 95% buddhista, 4% muzulmán (főleg csak a déli részeken) és 1% egyéb. Ennél elvileg csak Kambodzsában magasabb a buddhisták aránya. És szemben néhány más buddhista országgal (pl. részben Japán, Szingapúr, stb.) Thaiföldön sokkal komolyabban veszik a vallást.

 A buddha talpa gyöngyházzal díszített, buddhista szimbólumokat mutat:

A templom (mint általában a buddhista templomok) több épületből áll.

Sorakoznak a különböző méretű, arckifejezésű és kéztartású buddha szobrok:

Bizonyos helyeken a thai stílus keveredik a kínaival. Itt például az oroszlánok teljesen olyanok, mint a kínai templomokban.

Ez után egy másik nevezetes templomba mentünk át, ami Wat Arun névre hallgat. Ez a templom a Chao Phraya folyó partján van, és nagyon jól látszik az egész a szemközti partról.

 A toronyból körbe lehet nézni a folyóra és a városra.

A templom központi eleme ez a khmer stílusú torony. A felső lécsősor annyira meredek, hogy szinte függőlegesnek tűnik, amikor mászik rajta az ember.

A templomtól a folyón haladtunk tovább ilyen vízi-taxival.

 Következő nap a Jim Thompson nevű amerikai üzletember házából kialakított múzeumban voltunk. Jim Thompson arról híres, hogy megalapítottam a Thai Silk Company-t, amivel az 50-es években felélesztette a thai selyemipart. Itt látható a telken található egyik épület:

Ez pedig a világ egyik legrégebbi fennmaradó buddha szobra, 7-8. század körül készült. A fejének az idők során nyoma veszett.

Volt egy kis bemutató arról is, hogy hogyan készül a thai selyem. Itt egy kosárban igazi élő selyemhernyók mászkálnak:

 A ház kertje nagyon dús, tele van érdekes trópusi növényekkel:

Innen átmentünk a királyi palotához. A királynak nagyon fontos szimbolikus szerepe van Thaiföldön, hatalmas tiszteletnek és népszerűségnek örvend. A király jelenleg 84 éves, és majdnem 66 éve van hatalmon. Több helyen a városban ilyen díszes kapuk vannak a király arcképével:

Ez a "Grand Palace" 1925-ig volt a thai király lakhelye, de a mai napig használja az épületeket a király különböző hivatalos rendezvényekre.

Itt látható egy thai katona két elefántszobor közt:

A palotához egy templom-komplexum is tartozik, ami szintén gyönyörű.

 A falat több helyen buddhista történeteket ábrázoló festmények díszítik:

A palotától még sétáltunk egyet, és megnéztük az híres amulett piacot. Itt százával sorakoznak a standok, ahol különböző buddhista jelképeket tartalmazó amuletteket és egyéb apróságokat árulnak.
Itt éppen próbálok kiss buddha szobrokat venni:

Még szárított aligátorfejet is lehet kapni :)

Mielőtt visszamentünk a hotelba, egy utazási irodánál befizettünk egy egész napos túrára Ayutthayába, ami a régi thai főváros volt, és az egyik legérdekesebb látványosság a környéken. Az irodától tuktukkal mentünk a hotelhez. A tuktuk egy 3 kerekes motor, a sofőrrel kell alkudni a viteldíjról. Hárman még pont szűkösen be lehet férni a hátsó ülésre, de annyira alacsonyan van a tető, hogy alig lehet kilátni :)

Nekem az az álláspontom, hogy bár érdekes és izgalmas tuktukkal menni, jobban megéri taxizni Bangkokban. Ugyanis a bangkoki taxik (talán ez egy új fejlemény?) teljesen szabályozottan működnek: egységes kinézetűek, tiszták, minden taxisnak ki van rakva a fényképes, angol nyelvű igazolványa, és MINDEN taxisofőr bekapcsolja a taxiórát! Ez utóbbi a legfontosabb, ez az, amit még ennél fejlettebb helyeken (pl. Malajzia) is szinte lehetetlen turistaként elérni. Na és a taxi alapdíj 250 Ft, és olyan lassan megy fel az összeg, hogy 600 Ft-nál sose sikerült többet fizetni.

Igaz, a taxi kicsit lomhább, mint a tuktuk, de az igazság az, hogy ha dugó van, akkor a tuktuk se tud sokkal gyorsabban haladni. Ez a matrica az egyik taxiban volt kiragasztva :)

Thaiföldön (Szingapúrhoz képest) elég olcsó a sör, és ki is próbáltam néhány érdekes fajtát. A sztenderd thai sörök (Chang, Singha és Leo) mind kapható Szingapúrban is. Itt egy Chang Export, egy Red Horse (meglepően finom, fülöp szigeteki sör) és egy fantasztikus Weihenstephaner látható. A Weihenstephaner valószínűleg a világ legjobb söre, de Szingapúrban még sehol nem láttam, Bangkokban viszont az egyik boltban egy egész polcnyi volt belőle.

Ja, és így néz ki az eredeti, thai Red Bull, amiből a híres márkát származtatták:

Itt a baloldali SiamSato üveg sörnek néz ki, de mint kiderült, rizsbor. Az Archa pedig egy fajta thai sör, ami Szingapúrban nem kapható... talán azért, mert szemben a többi fajtával, ez nem túl jó :)

A bangkoki élmények második fele a következő bejegyzésben jön!