Home Brewery 2.

2 hete írtam az előző bejegyzést. Azóta már boldogan iszogatjuk a saját készítésű sörünket :) Tehát ott tartottunk, hogy a fermentálóban 2 napja áll a maláta-komló keverék, 1 kg dextróz, egy pohárnyi folyékony élesztő 23 liter vízben. Ahogy dolgozik az élesztő, a szén-dioxid buborékol ki a hordó tetején a dupla-U alakú csövön. Amikor elkezd leállni a buborékolás, akkor már gyanítani lehet, hogy befejeződött a fermentálás, azaz az élesztő elfogyasztotta az összes cukrot. Ilyenkor le kell csapolni egy kis sört egy csőbe, amibe merülős sűrűségmérőt lehet tenni (ezek is a készlettel jöttek). Ha 2 egymás utáni nap megegyezik a mért sűrűség, akkor készen áll a sör a palackozásra! Ez ideális esetben 5-6 nap után esedékes. Nekünk "sikerült" 3 nap alatt elintézni a fermentálást egy durva hiba miatt. Ugyanis nem foglalkoztunk a fermentáló hőmérsékletének szabályozásával. A szingapúri szobahőmérséklet 28-30 fok, a zacskós száraz sörélesztő még 25-26 fokon tud rendesen dolgozni, de az a folyékony élesztő, amit használtunk 18-22 fokos folyadékban ideális. Ha túl magas a hőmérséklet, akkor az élesztő ráront a cukorra és villám gyorsan elfogyaszt mindent, és a végtermék íze nem olyan jó, mintha ez lassabban történne.


Minden esetre, amikor befejeződött a fermentálás, a sörcsapra rátettük a csapolócsövet, ami egy elég érdekes szerkezet. Úgy működik, hogy a cső végét alulról meg kell nyomni, és akkor folyik ki a sör. A palackot alulról felfelé kell megtölteni úgy, hogy a csap végét a palack aljához kell nyomni.

De előtte ki kellett mosni és fertőtleníteni a 30 db 0,75 literes palackot:

 Minden palackba 2 db ilyen kis cukrot kell dobni. Ezt lehet majd helyettesíteni sima bolti cukorral, barna cukorral, mézzel, stb. Ez a plusz cukor nagyon fontos, mivel a palackban ezt még fel tudja dolgozni az élesztő, és mivel a palack zárt, a szén-dioxid bent marad - így lesz buborékos a sör.

 Itt éppen Max csapol:

Persze megkóstoltunk egy kicsit a sörből, de ezen a ponton még ugye teljesen szénsavmentes, ráadásul 28 fokos, ennek ellenére nem volt vészesen rossz íze.  Ez marad a fermentálóban a csapolás után. A hordó alján vastag élesztő maradék:

 Ez pedig a 30 palack sör az üvegekben :)

Ez üvegekben 1 hétig szobahőmérsékleten kell állnia a sörnek, és utána át kell helyezni hűvösebb helyre, ami akár a hűtőszekrény is lehet. A házi sör érdekes tulajdonsága, hogy napról napra jobb lesz. Tehát palackozás után 1 héttel már iható, de nem valami fantasztikus. És minden egyes nap érezhetően jobb lesz. Vannak, akik 1 hónap, fél év vagy akár 1 évig is megtartanak pár palackot emiatt.
Egy hét után (ezen a héten kedden) meg is kóstoltuk az első palack sörünket. Nem volt rossz, sőt, egészen élvezhető volt, de azért nem tökéletes. Csütörtökön is felbontottam egy palackot, és sokkal jobb volt. Szombaton már kifejezetten finom lett! Tényleg nagyon sokat változott az íze pár nap alatt.

Tegnap megint elmentünk a sörmesterhez, és vittünk egy palack sört, hogy megmutassuk neki és tanácsot kérjünk. Ez elég vicces volt, kibontotta a palackot, kiöntött egy picit egy pohárba, és meg se kóstolta, csak beleszagolt. "Aha, srácok, ezt túl magas hőmérsékleten fermentáltátok."
Összességében viszont azt mondta, hogy rendben van, jól csináltuk a dolgokat, és ha még várunk, még finomabb lesz.

Vettünk még 2 adaghoz hozzávalót. Egy "Mexican Cerveza" (Coronita) és egy "Conoisseurs Wheat Beer" (búzasör) alapot, és ez alkalommal dextróz helyett a drágább és jobb malátaport választottuk.

Ez a spray-malt, aminek szintén több fajtája van. A mexikói sörhöz a "light" típust, a búzasörhöz pedig a "wheat" nevezetűt választottuk. Más fajta sörökhöz még vannak sötétebb fajták is.

Be is raktuk a következő adagot a fermentálóba. Először a mexikóit készítjük el. Ezen a képen már bent van a 23 liter víz és az élesztő is. A sörmester azt ajánlotta, hogy egy zacskó plusz komlót (ezek ilyen kis zöld hengerek) egy teafilterben dobjunk bele  a lébe, és hagyjuk bent a fermentálásra. Ettől elvileg nagyon finom íze lesz a sörnek. Itt éppen a filterbe csomagolt komlót rakom rá óvatosan a folyadék tetején úszó élesztőre:

Itt pedig a kész összeállítás. Ez alkalommal a hűtésről is gondoskodtunk, de ezen a képen ez még nem látszik. Kértünk a szomszéd étteremben egy styrofoam dobozt, és abba állítottuk bele a hordót. A dobozba jeges vizet öntöttünk, és mostantól minden nap kétszer cseréljük (pontosabban majd Max csréli) a jéggé fagyasztott vizes üvegeket, amik a hordó mellett úsznak. Reményeink szerint csütörtökre vagy péntekre lesz palackozható a házi Coronitánk :) Én akkor éppen Bangkokban leszek, de ez már a következő történek.

Ja, és így néz ki az első termékünk, a Bayville Breweries Premium Bitter :) Szép, nem?