Long Beach

Kezdjük ismét térképezéssel, ha nem tévedek, akkor jelenleg így néznek ki a számomra releváns távolságok, szóval elég komoly a helyzet :) Ha jól látom, azért egy valaki van 10 ezer km-nél közelebb is.

Szóval ugye a konferencia Long Beach-en van, ami egy egész kellemes hely.

A konferencia vasárnap kezdődött csak, és így szombaton volt egy egész szabadnapom. A rántott csirke - waffle reggeli után visszamentem a hajóra, majd ellátogattam az Aquarium of the Pacific-be.

Ez elég érdekes volt, a Csendes-óceán külnböző területeinek a halait lehetett megnézni, és sok helyen interaktív volt az akvárium. Lehetett például simogatni kis cápákat, tüskés ráját, tengeri csillagot meg medúzákat. 

Aztán kontaktáltam azt a szingapúri srácot, aki az egyetlen ismerős volt a konferencián (igaz, vele se találkoztam még korábban). Vele sétáltunk egy nagyot a tengerparton, aminek egy része a Shoreline village, ami éttermekkel, bárokkal és boltokkal van tele. 

Long Beach-en végül kiderült, hogy jól lehet autó nélkül is közlekedni, ugyanis van pár ingyenes turistabusz, ami a város érdekesebb részei közt jár. Mondjuk az kellemetlen volt, hogy a buszon mindig volt egy csomó szörnyű állapotban lévő hajléktalan is (akiből egyébként sok van Long Beach-en... vagyis addig soknak tűnt, amíg be nem jöttem LA-be).

Aznap a Gladstones nevű étteremben kajáltunk. Én egy olyan menüt kértem, amiben 3 különböző fajta hal volt - ez volt talán az egyetlen egészséges étkezésem az egész út alatt :) Az éttermekben egyébként mindenhol nagyon szuper volt a kiszolgálás, nagyon keményen dolgoznak, és nagyon kedvesek, segítőkészek és kompetensek az alkalmazottak - szóval bőven megérdemlik a borravalót. Még egy jó szokás, hogy előételként sok helyen adnak frissen sült házi kenyeret, ami nagyon jól esett. Itt látható egy házi kenyér, mögötte a 6 decis Dos Equis söröm.

Aznap éjszaka még a Queen Mary-n aludtam, de utána következő naptól kezdve átköltöztem a Hyatt-be, mert a szingapúri srác szobájában volt még egy ágy, és így ingyen tudtam ott lakni (neki meg azt a szobát teljes áron visszafizetik). Kicsit sajnáltam azért, hogy otthagyom a hajót, de más szempontból ezzel a trükkel spóroltam kb. 80 ezer forintot.

A hajón azért még végigmentem egyszer és csináltam fotókat. Itt látható a Queen Mary, ami nem kicsi (jóval nagyobb, mint a Titanic volt). 1934-1967 közt ez volt az angolok fő turista hajója az Atlanti-óceánon. A világháború alatt teljesen átalakították, szürkére festették, és katonaszállító hajóként használták éveken keresztül. Előfordult, hogy 16000 amerikai katona utazott együtt a hajón Angliába.

A  háború után ismét átalakították és felújították a hajót, és még jó 20 évig utasszállítóként üzemelt, amíg meg nem vette Long Beach városa. Jelenleg hotel, múzeum, éttermek, bárok, báltermek üzemelnek a hajón, így nagy a forgalom. Az alábbi képen látható az hotel rész egyik folyosója, ahol a szobám volt.

Ez itt egy felsőbb szinten a belső rész, sok kis bolttal és kirakattal:

A fedélzet nagyon kellemes volt, a mentőcsónakok is szépen rendbe vannak hozva és amúgy meglepően nagyok!

A szobában többnyire régi vagy régies felszerelés volt, ami nagyon hangulatos volt ebben a környezetben.

 Emögött például egy sima légkondi rendszer van, de így lehet szabályozni a bejövő levegőt.

 Mivel ez a szoba a folyosó belső oldalán volt, ezért kis ablakok helyett tükrök voltak.

A WC-t úgy lehetett lehúzni, hogy az ember  lenyomta a jobboldali kart, és a láthatóan jó régi ürítőrendszer erős hanghatások kiséretében beszippantotta a csésze tartalmát.

 A kád mellett még megvannak a gombok, amivel stewardot vagy stewardesst lehet hívni :)

A hajóról át lehet látni Long Beach érdekesebb oldalára:

A hajó mellett parkol egy szovjet tengeralattjáró is, amire szintén fel lehet menni, ez is vicces volt:

Vasárnap reggel kezdődött a konferencia, és kedd estig gyakorlatilag ezzel töltöttem az időmet. Az előadások többnyire érdekesek voltak, de azért a konferencia mérete és jellege miatt nem minden volt konkrétan releváns a saját témám szempontjából. Ez a Long Beach Convention Center, ahol a konferencia volt:

A poszteremet első reggel kellett kirakni, és másnap délben volt a poster session, amikor lehet körbemenni és beszélgetni a poszterekről. Hozzám is jöttek kérdezni, meg én is sokat nézelődtem, voltak érdekességek. Ez itt a poszterem:

Amúgy ahhoz képest, hogy a diákkedvezményes regisztrációs díj 150 ezert Ft volt a 3 napos konferenciára, nem vitték túlzásba az étkeztetést. Igaz, reggelire lehetett bagelt enni Philadelphia krémsajttal, ami jó volt, de pl. ebédre csak egy (nagy) szendvicset adtak. Második nap este viszont volt egy szuper fogadás, amit a már említett akváriumban tartottak. Itt nagyon jó, mexikói kaja volt és körbe lehetett menni az egész helyen és ismerkedni cápasimogatás közben. De azt is hozzá kell tenni, hogy csak egy ital volt ingyen, a többiért fizetni kellett - hát ilyen kegyetlen ez a nyugati kapitalizmus.
Kedden reggel a jet lag miatt nagyon korán keltem, ezért elmentem a konferencia reggeli előtt reggelizni. Rendeltem egy burrito-t, és kérdezte a nő, hogy a 3 lehetséges húsfajta közül melyikkel kérem. Mondtam, hogy nyugodtan rakjanak bele mindegyikből. Az elképesztő méretű húsos, krumplis, babos burrito nagyon finom volt reggel 7:30-kor, és késő estig már nem is voltam éhes.

Ilyen szépen néz ki Long Beach este a yachtokkal és pálmafákkal:

Kedden vége lett a konferenciának és még egy éjszakát maradtam Long Beach-en. Következő nap sétáltam egyet a tengerparton, ami nevéhez méltóan tényleg nagyon hosszú :) Ja, érdekesség, hogy Szingapúrban a Pasir Panjang Road-on lakunk, ami malájul szó szerint azt jelenti, hogy hosszú tengerpart!

Errefelé úgy szokás, hogy a part mentén végig lakóházak is vannak. Ezek nagyon jó ingatlanok, és a szingapúri lakótelepi lakásoknál is olcsóbbak :)

Aznap délután még elmentünk a Yardhouse nevű bárba, ahol 150 különböző csapolt sör van! Én egy hawaii búzasört kóstoltam, finom volt.

Utána fogtam a csomagomat és elindultam Los Angeles felé - innen kezdődik majd a következő bejegyzés.