Los Angeles

Elnézést a kihagyásért, sok dolgom volt az utóbbi időben. Most folytatom az amerikai utam utolsó 4 napjával, aztán a következő bejegyzés az utóbbi egy hónap szingapúri érdekességeiről fog szólni. Vigyázat, ez jó hosszú lesz!:)

Szóval ott tartottam, hogy felültem a "metróra", ami valójában inkább villamos. Ez végigmegy egészen Long Beach belvárosából, több elővároson keresztül LA belvárosába. Hát ez a kis egy órás utazás nem volt valami kellemes. Egyrészt az utasok (pl. aggresszívan hadonászó és üvöltöző, orrát földre fújó elmebeteg), másrészt az ablakon keresztül látható körülmények elég lesújtóak voltak. Az olyan külvárosokban, mint pl. Compton nagy mennyiségben voltak láthatóak szegény, sokszor drogos vagy bűnöző kinézetű, rossz körülmények közt élő egyének. A helyzet amúgy LA belvárosában sem volt sokkal különb.

A hotel egyszerű, nem túl tiszta, de elég olcsó volt, és nagyon jó helyen volt. Egy ideig néztem a TV-t, aztán elindultam sétálni. Egyébként sok TV-t néztem különböző helyeken, főleg reality műsorokat. Ezeket úgy adják, hogy egymásba folynak a rövid epizódok, amik éjjel-nappal ismétlődnek.
Amiket így hirtelen fel tudok idézni: fegyverkészítők (American guns), elhagyott konténerek tartalmára licitálók (Auction hunters), elárverezett házakat látatlanban megvevők/felújítók/eladók (Property wars), krokodil befogók (Gator boys), tengeri halászok extrém körülmények közt (Deadliest catch) illetve olcsó cuccokat sorozatosan drágább és drágább cuccokra cserélők (Barter kings). Ezek nagyon élvezetesek és tényleg a végtelenségig lehetne őket nézni.

Szóval délután elindultam a hotelből sétálni egyet.

A sétám elején az egyik részen volt egy egész hosszú utcányi vizipipa bolt. Egész mélyen az összes bolt plafonig tele volt pakolva vizipipával. Hát ilyen boltokat se gyakran látni Ázsia nagyvárosaiban.

Aztán elértem Little Tokyo-ba, ami tele van japán bolttal és étteremmel.

Kicsit arrébb, egy emlékmű a második világháborúban elhunyt japán származású amerikai katonáknak:

Egy stílusos falfestmény a környéken:

A Little Tokyo-tól északra sétáltam tovább a Pueblo de Los Angeles nevű részhez. Ez volt annak a kis spanyol falunak a központja, amiből később a nagyváros kinőtt.

Ez egy nagyon hangulatos környék, teljesen spanyol/mexikói stílusú.

Ezen a részan van a  Union Station is, Los Angeles fő vasútállomása:

Ez pedig itt az Olvera Street, egy bazársor, ami mellett végig nagyon hangulatos kis házak és mexikói éttermek vannak.

Aztán pedig továbbmentem a China Town felé. Itt már látható is, hogy a Cesar E Chavez utcának kínaiul is ki van írva a neve.

 Kínai metodista templom (ilyen egyébként Szingapúrban is sok van).

 Kínai oroszlán és amerikai zászló a templom előtt:

A Chinatown után visszafordultam dél felé, ahol LA néhány felhőkarcolója található.

Ahogy ment le a nap és sétálgattam Los Angeles utcáin arra gondoltam, hogy pár hete még Japánban néztem a napfelkeltét, és rögtön eszembe jutott a Red Hot Chili Peppers szöveg:

It's the edge of the world
And all of western civilization
The sun may rise in the East
At least it settles in the final location

Los Angeles City Hall:

Los Angeles Times:

Los Angeles Superior Court:

Ez pedig a Disney Concert Hall:

Innen pedig már egyenesen tovább sétálva következik a maréknyi felhőkarcoló, ami nem volt rossz. De hát konkrétan 8 nappal azelőtt még Hong Kong-ban voltam, és azért attól eléggé távol áll ez a mennyiség. 

Utána visszamentem a hotelhez. Az alábbi képeken jól látszik annak a környéknek a stílusa. 

Szóval jó volt ez a nagy séta, sok érdekes környéket láttam. Estefelé a hotel környékén elég sok kétes kinézetű ember mászkált, ezért a hotelban neteztem és TV-t néztem. 

-------------------------

Következő nap pedig jött értem a hotelba Nina, aki Szingapúrban volt a szomszédunk másfél évig. Innentől kezdve vele jöttem-mentem a maradék 3 napon. Nina kocsival volt, és így azért már sokkal természetesebb volt a közlekedés USA-ban, a kocsikázás önmagában is jó élmény és életérzés.

Nináék háza így néz ki, nagyon szép, tágas. Teljesen olyan a kocsibeálló, mint a mi házunkban volt Palo Alto-ban, csak a kosárlabda palánk hiányzik...

Első utunk a legközelebbi tengerpartra, a Redondo Beach-re vezetett. 

Itt is végig meg egy betonút, amin ugye lehet biciklizni, görkörizni, futni, stb, és az út parttal szembeni oldalán végig lakóházak vannak. Ezek házak szerintem nagyon jók, laknék ilyenben egy ideig - egyébként a bérleti díj (és egyben persze a vételi ár) még kevesebb is, mint a szingapúri lakásunké...

Ez is egy elég jó ház:

A homok kifejezetten kellemes volt, és szépen sütött a nap, egyetlen felhő sem volt az égen. A kaliforniai időjárás is tetszett, nagyon világosan sütött a nap, de mégsem volt túl meleg. Délkelet-Ázsiához képest sokkal szárazabb is volt a levegő, teljesen sivatagias volt nekem még a tengerparton is a szárazság :)
A víz viszont elképesztően hideg volt, de tényleg, ilyen vérfagyasztó szinten! Nem is nagyon úszkáltak az emberek, és én is egy perc után kimenekültem :) Viszont a parton is jó volt üldögélni, és láttunk delfineket is ugrálni a vízben, amit azt hiszem, még nem nagyon láttam soha szabadban.

Panorámakép:

Ez pedig Nina:

Vacsorázni az El Pollo Inka nevű perui étterembe mentünk, ahol megettem egy fél csirkét és ittam mellé egy jó perui sört.
Következő nap a Nina elfoglalt volt, ezért egyedül elmentem vásárolgatni a párszáz méterre lévő Torrance Promenade-ba. Ez is radikálisan más stílusú, mint bármi, amit az utóbbi években Ázsiában láttam: szélesen elterülő egyszintes boltok gigaméretű szabadtéri parkolóval. Ezeket a dolgokat nem azért írom, mert hogy ne láttam volna még ilyet, inkább csak a különbségeket akarom kihangsúlyozni.

Itt is nagyon jó volt vásárolni, kedvesek, segítőkészek és profik voltak az eladók. A customer service-hez nagyon értenek az amerikaiak, minden helyre öröm bemenni és öröm vásárolni, leginkább az eladók hozzáállása miatt! Hasonló színvonalú kiszolgálással legutóbb talán Tokyo-ban találkoztam, amikor a Ginzán vettem egy (amerikai:)) GAP farmert. Szingapúrban, ahhoz képest, hogy mennyire fejlett hely nagyon rossz színvonalon van ez a customer service dolog... Na, és ezen kívül, USA-ban ugye nem kell azon aggódni, hogy van-e valami az én méretemben, ugyanis még relatíve kis méretű embernek számítok ott :) Vettem is rögtön 3 flipflopot és egy szandált, amit itt lehetséges, de nehezebb lenne itt beszerezni megfelelő méretben. A boltban voltak egészen elképesztő cipők is, például női tűsarkúk 48-as méretben, férfi kosárlabda cipők 50-es felett meg hasonlók :D
Ebédelni az In-N-Out gyorsétterembe mentem, ahol baromi jó hamburgert adnak:

Utána visszasétáltam a házhoz, ilyen utcákon keresztül:

Délután elmentünk az LA északnyugati részén lévő Getty múzeumba. Ez egy domb tetején egy gyönyörű épületegyüttes, amiben szépművészeti kiállítás van.

Egy jó 3 óra alatt végignéztük az összes kiállítást és körbesétáltunk a kertben. Utána pedig visszaautóztunk a 405-ös úton Torrance-be. A "four-o-five" egyébként USA legforgalmasabb útja, szinte mindig dugó van rajta, ezért elég lassan lehet haladni rajta. De nekem élvezetes volt maga az autózás is: a széles sávok (helyenként 18 sáv!!!), az óriás kocsik, kaliforniai napsütés - ehhez tökélesen illik az amerikai rockzene, ami a rádióból szól és lehet üvöltve énekelni :) Talátam is egy kis videót, amit a freeway-en csináltam:

Vacsorára steak-et ettünk az Outback Steakhouse-ban. 

Következő nap egy nagy vásárlókörútra mentünk. Első megállónk a BestBuy volt, ahol rögtön vettem is egy új fényképezőgépet, egy Canon S100-ast. Szóval innentől kezdve már jobb minőségű képek lesznek a blogon :)

Aztán továbbmentünk a Costco-ba, ahonnan sok gyerekkori emlékem származik, mindig ott vásároltunk :) A Costco azért különleges, mert mindenből csak extrém nagy adagok vannak. Itt vettem egy csomó kaját, amit visszahoztam Szingapúrba, majd később lesz róla kép, hogy miket vettem. 

Aztán továbbmentünk a BevMo! nevű italboltba, ami szintén lenyűgöző. Olyan széles választék van pl. sörökből, amit még Németországban sem nagyon láttam. Vettem is egy üveg Woodford Reserve amerikai bourbont.

Ez után még bementünk egy 99c-es boltba, ami szintén hatalmas volt, és minden tényleg 99 centbe került, és teljesen jó termékek voltak, ott is vettem pár dolgot.

A bevásárlás után még elmentünk Palos Verdes-be, ahol nagyon szép sziklás tengerpart van.

Ezen a környéken is elég durva családi házak vannak, itt például egy, ami a Fehér Ház mintájára készült :)

Utána hazamentünk, és én bepakoltam. Odafelé 15 kg volt a csomagom, vissza pedig 25 kg lett :)

Még volt egy kis idő, ezért elmentünk a BJ's nevű nagyon amerikaias bárba, ahol kértünk egy kostoló-menüt az összes házi sörükből:

Utána pedig irány LAX és vissza Szingapúrba. A visszaút is rendben volt. Az összesen kb. 38 óra repülés alatt (oda-vissza) jó sok filmet megnéztem: Hunger Games, Father of Invention, The Best Exotic Marigold Hotel, Salmon Fishing in the Yemen, 27 Dresses, Winning Streak, Seeking Justice, Wanderlust, Honey I Shrunk the Kids, plusz még azok, amiknek már a címére sem emlékszem.

Itt pedig egy kép a hazahozott cuccokról. 3 flipflop, 1 szandál, 2 trikó, 3 fajta beef jerky, 1.8 kg (!!!) bödön Jelly Bean, 1 üveg Arrogant Bastard Ale, 1 üveg Woodford Reserve bourbon, 12 csomag Hi-Chew gyümölcsfrutti, 1 zacskó jalapeno paprikás szotyi, 1 üveg csípős szósz, 1 üveg cayenne paprika por. Ezen kívül még 1 fényképezőgép, es a valószínűleg valaha írt leg-amerikaibb köny, Donald Trump: The Art Of the Deal című könyve, amit 1$-ért vettem Long Beach-en. Már olvastam egyébként, és1$-t mindenképpen megért, hogy legyen egy saját példányom :)

Ez pedig 1.5 kg csípős paprikás chicken sausage és 2 jó nagy darab csavart sajt:

Egy hétfő délután érkeztem vissza Szingapúrba, azon a héten péntekes este érkezett vissza a Claire, hosszú tanulámnyútja után :) Az azóta történt érdekességekről a következő bejegyzésben írok majd.