Taiwan

Pénteken ünnepnap van Szingapúrban, ezért Claire-rel eljöttünk egy hosszú hétvégére Taiwanra :)
(A bejegyzésben minden kínai nevet magyar helyett angol átírással fogok leírni, mert így jobban tetszik :))

Egyelőre nagyon érdekes a hely, sok szempontból Japánra hasonlít (a többi helyhez képest, ahol jártam a régióban). Ez azért nem meglepő, mert Taiwan 50 évig japán megszállás alatt volt, és ezen kívül ők talán az egyetlenek a környéken, akik pozitív szerepet is tulajdonítanak a japánoknak az ország fejlődése szempontjából (pl. utakat, kórházakat, iskolákat építettek, stb.).

Egy Hooman nevű iráni barátunknál laktunk, akit az NUS-en ismertünk meg. Azóta befejezte a PhD-jét, és most az egyik taiwani egyetemen assistant professor. A kutatási témája nagyon érdekes, robotok érzelmeivel foglalkozik, és ő a saját maga által elnevezett "Lovotics" kutatási terület egyik úttörője. Az utóbbi 1-2 évben folyamatosan szerepelt mindenféle újságokban, TV-ben világszerte. Konkrétan tegnap reggel is készült vele egy interjú a Huffington Post-on, amit ide be is rakok:

Leraktuk a cuccainkat Hooman lakásában, és rögtön el is indultunk Taipei belvárosába. Először buszra szálltunk, ami 30 TWD-be került, ami kb. 220 Ft. Ez a legtöbb, amit buszért fizettünk, más vonalakon volt fele ennyi is a jegyár, sőt, volt ingyenes busz is egy-egy látványossághoz. A metró is hasonló árban van, 20-30 TWD egy vonaljegy. A buszok teljesen olyanok, mint Japában, kb. annyi a különbség, hogy kínaiul vannak kiírva a dolgok. A sofőr mögött van egy kijelző, ami mindig mutatja, hogy mi történik éppen, pl. balra kanyarodunk, fékezünk, a megállóban meg fog állni a busz, stb :) Sok utas leszálláskor kedvesen megköszöni a sofőrnek a fuvart, amit a sofőr is illedelemsen viszonoz. Ha sokan várnak a buszra/metróra, akkor sorba állnak az emberek, és nem tolakodnak úgy, mint Délkelet-Ázsiában.

Először a Longshan templomnál álltunk meg. Ez a templom majdnem 300 éves, és Kína Fujian tartományából érkező telepesek építették. Az útikönyv szerint Taiwanban a legmagasabb a világon az egy főre jutó templomok száma. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag minden utcában van egy kis kínai templom, és ezek nagyon szépek. Az is külön érdekes, hogy még a leghíresebbek, mint pl. ez a Longshan templom sem csak turista látványosságok, hanem tényleg tele vannak helyiekkel, akik ide jönnek imádkozni.

A templomban sok érdekes tevékenység folyik párhuzamosan. A legtöbben füstölőket gyújtanak, meghajolnak a középső nagy és az oldalsó kisebb (tipikusan buddha) szobrok előtt. A füstölőket utána a díszes füstölőtartóba rakják. Mások különböző étel-áldozatokat raknak le a templom közepén lévő hosszú asztalra.

Közben többen nagy hangerővel fémhengereket ráznak; ezek tele vannak lapos bambuszpálcákkal. A fémhengert megfelelő módon megrázva néhány fadarab elkezd kicsúszni a többi közül. A legmagasabbra kicsúszó fadarabot kihúzzák, és megnézik, mi van rajta. Mindegyik fadarab egy versre utal, amit utána lehet értelmezni.

Egyesek pedig felvesznek két félhold alakú fadarabot, csukott szemmel kérdeznek valamit (igen/nem típusú kérdést), majd eldobják a fadarabokat. A válasz kiértékelése az XOR függvény szerint történik (bocs), azaz, ha a két félhold ellentétes oldalra esik le, akkor igen a válasz, egyébként nem.

A templomtól továbbmentünk a Chiang Kai Shek emlékműhöz. Ahhoz, hogy értelmezni lehessen ennek az egésznek a jelentését, elengedhetetlen valamennyire ismerni a modern kínai történelmet. Viszont attól tartok, hogy bár nagyvonalakban értem, hogy mi történt 1911 óta, ha megpróbálom leírni, akkor az biztosan nem lesz precíz - ezért hát nem is próbálok precíz lenni. A történet releváns része Sun Yat Sen-nel kezdődik, akinek nem tetszettek a Qing dinasztia gonosz mandzsu császárai, ezért felkeléseket szervezett (több-kevesebb sikerrel), majd 1911-ben megalapította a Kínai Köztársaságot. Mivel maga nem igazán volt hadvezér alkat, szövetkezett egy Yuan Shi Kai nevezetű alakkal, aki a gondolkodásmódjában nagyjából 200 évvel le volt maradva, de legalább volt hadserege. Így a Kínai Köztársaságnak a szép napjai már előbb véget értek, mint hogy megalakult volna, innentől csak baj volt vele. Ez a Yuan Shi Kai, bár az utolsó Qing császárt lekényszerítette a trónról, végül rövid időn belül úgy döntött, hogy nem kér Sun Yat Sen felvilágosult gondolataiból, és császárrá koronáztatta magát. Később Sun Yat Sen visszatért Kínába és próbálta rendbetenni a dolgokat, többek közt a Koumintang forradalmi párt/hadsereg segítségével. És itt jön a képbe Chiang Kai Shek, aki Sun Yat Sen halála után a Kuomintang vezetője lett. Azt is érdemes tudni, hogy közben megalakult a Kínai Kommunista Párt, és mindeközben a japánok se csak csendben üldögéltek otthon. Chiang Kai Shek északon kezdte az ország-egyesítést, a kommunisták pedig délen próbálkoztak. Mire Chiang Kai Shek nagyjából legyőzte a kommunistákat, már el is felejtette, hogy mit akart Sun Yat Sen pontosan, ezért  (bár legalább császárrá nem koronáztatta magát), a demokrácia irányába sem tett túlságosan elkötelezett lépéseket. Pár éven belül meg már jöttek a japánok, akik ellen egy jó évtizeden át különösebb eredmény nélkül harcolt a Kuomintang, miközben Mao ravaszan inkább bújtatta (az elvileg szintén japánok ellen harcoló) Kínai Népi Felszabadító Hadsereget. 1945 után ismét kitört a polgárháború, de ez alkalommal már Chiang Kai Shek nem nagyon tudott ellenállni, és menekülésre kényszerült.
Így történt hát, hogy Chiang Kai Shek 1949 október 1-én zsebre tette a Kínai Köztársaságot, párszázezer Kuomintang katonát, 2 millió minőségi menekültet, egy jó adag kínai történelmi kincset, aranyat és egyéb jó dolgokat, és átvonult Taiwanra. Azóta történt egy s más, de kétségtelenül Taiwan azóta is a Kínai Köztársaság, jelenleg a Kuomintang a kormánypárt, míg a kontinensen ugyanaz a Kínai Kommunista Párt van hatalmon a mai napig.

Szóval visszatérve az utazásra, ez a Chiang Kai Shek Memorial egy nagy tér, elől egy nagy fehér kínai stílusú kapu, egyik oldalon egy színház, a másik oldalon egy koncertterem, szemben pedig maga a Memorial Hall.

Ez itt a Chaing Kai Shek Memorial főcsarnokában a hatalmas bronz szobor:

Minden egész órakor őrségváltás van, és ezt is megnéztük, nagyon érdekes volt!

A nagy szobron kívül volt még egy kiállítás is az épületben. Itt sok érdekességet lehetett látni Chiang Kai Shek életéről. Ki volt például állítva Chiang két hatalmas amerikai szolgálati autója - már csak emiatt is megérhette amerikai szövetségesnek lenni :)

Volt sok érdekes fotó és festmény is:

Az ajándékbolt pedig tele volt ilyen nagyfejű mosolygós rajzfilm figura ábrázolásokkal:

----

Következő célpontunk a Palace Museum volt, ahol a már említett átmenekített kínai történelmi kincsek egy része található (részletek itt). A dolog különlegességét az is növeli, hogy ezek az "átmentett" kincsek így nem estek a kulturális forradalom áldozatául. Az épület nagyon nagy, de még így is csak a tárgyak töredéke van egyszerre kiállítva, a kiállitás nagy része folyamatosan cserélődik. Bent egyáltalán nem szabadott fényképezni, és ezt olyan szigorúan vették, hogy ha valaki mégis kattintott egyet, odaszaladtak és kitörtöltették a képet. Most az interneten nézelődve sem találok túl sok jó képet, ezért annyit tudok ajánlani, hogy mindenki menjen el maga megnézni a múzeumot :) A múzeum épület is nagyon szép, és a kiállítás is gyönyörű volt. Most először láttam például olyan jóslócsontokat, amik a kínai írás legrégebbi emlékei - halványan lehet látni rajtuk a vésésnyomokat, és a karakterek egészen hasonlítanak a ma is használtakra. A múzeum elrendezése nem volt teljesen konzisztens, viszont az nagyon jó volt, hogy volt külön egy orientációs terem, ahol jól átlátható módon és tömören bemutatták az egymás utáni dinasztiákat, és a korabeli emlékek főbb jellemzőit. Ilyen jó áttekintést egyáltalán nem könnyű találni.

Akkor tehát lássuk az épületet kívülről:

-----

A Palace Museum után kajáltunk egy kis sushit, majd elmentünk a Tongmen nevű megállóhoz, ahol aktív éjszakai élet folyik.

Persze néztünk további templomokat is

Ez pedig Taipei híres felhőkarcolója, a Taipei 101. Ez 2004-2010 közt a világ legmagasabb épülete volt - 509 méter magas.

Sun Yat Sen Memorial - az épület kicsit már megkopott, de bent nagyon érdekes kiállítás van, és van egy ugyanolyan nagy szobor itt is, mint a Chiang Kai Shek Memorial-ban.

Így vonulnak ki a taiwani katonák őrségváltáskor:

A Taipei  Main Station mellett:

Hello Kitty busz :))

A 228 Memorial Parkban (http://en.wikipedia.org/wiki/228_Incident)

Egy aranyos ramen szamurájjal:

Templomban:

 Éjjeli piacon - kicsit csípős, közepesen csípős, és nagyon csiípős kagylók:

Zsúfolt kis étterem:

Sült tintahal:

Nem igazi békatojás, igazából tapioca bogyókról van szó :) Ez a "bubble milk tea", amiről már volt szó a blogon.

Csirkeláb és egyéb finomságok:

Vastagbélben vékonybél, jól hangzik :)

Ennél a standnál érdekes a párosítás: kaparós sorsjegyet és mogyorót árulnak :)

 Szárított tintahal:

Ez a taiwani hegyekből származó zöldtea, ami szerintem a világ legjobb fajtája. Érdekes, hogy Szingapúrban meglehetősen nehéz ilyen jó minőségű taiwani teát találni. Vettem is 3 nagy zacskóval!

Az éjszakai piacon több helyen is árultak másolt pornó DVD-ket :)

Végül lássunk egy videót is az egyik éjszakai piacról:

Szóval nagyon tetszett Taiwan. Taipei érdekes város, és érdekes összehasonlítani más nagy ázsiai városokkal. Péládául érdekes, hogy bár Taipei és Hong Kong nincsenek messze egymástól, számomra Taipei nagyon tipikusan kelet-ázsiai jellegű, míg Hong Kong sokkal erősebben délkelet-ázsiai.
Nagyon tetszett, hogy a taiwaniak gyönyörű tiszta mandarin kínait beszélnek (vannak dialektusok is, de ebbe most ne menjünk bele). Ezen kívül, sokkal lágyabban és halkabban (azaz kevésbé artikulálatlanul, torokhangon üvöltve) beszélnek, mint sok más kínai nyelvterületen. Mivel sokan nem tudnak vagy mernek angolul beszélni, ezért jól lehetett kínaiul is próbálkozni, és mindig megértették, amit mondtam - Szingapúrban először is nagyon furcsának tartanák, hogy fehér emberként miért akarok angol helyett kínaiul elmagyarázni bármit, másrészt a sajátos kiejtés / dialektusokkal keveredés miatt én se értem jól, hogy a szingapúriak mit mondanak kínaiul.
Összességében nagyon élhető helynek tartom Taipeit, sokkal inkább el tudnám képzelni, hogy hosszabb ideig ott legyek, mint bármelyik délkelet-ázsiai nagyvárosban (kivéve persze Szingapúrt :) ).