Vissza a jövőbe

A hosszú karácsonyi szünet után tegnap visszaérkeztem Szingapúrba. Az egyik újévi fogadalmam az volt, hogy megpróbálok úgy nézni Szingapúrra, mintha ismét először látnám, hogy jobban észrevegyem az érdekességeket. Ugyanis ha pl. ilyeneket írok, hogy "meglepően", "feltűnően" és hasonlók, akkor valójában nekem nem meglepő vagy feltűnő, csak ha kifejezetten próbálom nem megszokásból nézni a dolgokat. Ezért is történhetett az, hogy az utóbbi hónapokban szinte csak utazásokról írtam. De ezen próbálok változtatni, mert azért bőven lehetne Szingapúrról is írni.

Már a reptéren is szembetűnő volt, amire a cím is utal, hogy minden milyen modern és tiszta. A padló csillog, kivéve, ahol padlószőnyeg van, mert az nem csillog, de folt persze azon sincsen. Amikor az ember megfog dolgokat, érezni, hogy nem lesz tőle koszos a keze, és a levegő is tiszta. A reptéren belül meglepően sok a növény, ahogy az alábbi képen is látszódik:

Van még a reptéren (tehát az épületen belül) pillangó kert, orchidea kert, aranyhalas tó, napraforgó kert is, de azokba most nem mentem.
Érkezés után átmentem az automatikus útlevélkapun, amiről talán még nem írtam, pedig már évek óta ezt használom. Ezt az automatikus beengedést állampolgárok és tartózkodási engedéllyel rendelkezők használhatják. Az ember odasétál egy kis kapuhoz (olyan, mint egy metrómegálló kártyás beengedő kapuja), és rányomja az útlevél fényképes oldalát egy üveglapra. Azt a gép gyorsan beolvassa, és szétnyílik az első kapu. Kicsit előrébb rányomja az ember a jobb hüvelykujját egy kis leolvasóra, és rögtön nyílik a második kapu, valamint a leolvasó melletti monitoron megjelenik, hogy "Welcome to Singapore, Benjamin Mate Gyori". Így lehet 10 másodperc alatt ki-be menni Szingapúrból.
Fogtam egy taxit, a szokásos, kék Hyundai Sonata fajtából. Nagy meglepetésemre egy relatíve fiatal, női sofőr volt, ilyennel még nem is találkoztam Szigapúrban :) Más taxisokhoz hasonlóan gondolkodás nélkül ment 110-120-szal (90 a megengedett) az autópályán. A reptérről bevezető autópálya (East Coast Parkway) nagyon kellemes élmény az ide érkezőknek - mindkét oldalt, és középen is trópusi fák és virágok sorakoznak.

Egyébként az egész városra jellemző, hogy mindenhol sok a növény, és persze ezek egész évben ugyanolyan szépen néznek ki.
Az autópálya végigmegy a délkeleti tengerpart vonalán, majd elkanyarodik a Central Business District és a Marina Bay felhőkarcolói mellett, és folytatódik a délnyugati tengerpart felé. Itt a (már másik néven futó) autópálya végigmegy a kikötő mellett kb. 20m magasságban, jól lehet látni a konténereket és a pakoló darukat. Itt csak lehajt az ember az autópályáról az alatta futó útra, és onnan már rögtön át lehet kanyarodni a házunkhoz.
Így nézett ki a nagyszobánk, amikor hazaértem:

Azonnal ki is pakoltam a csomagomat és bedobtam a hűtőbe a kolbászt, szalámit és a kb. 1.5 kg sajtot, amit hoztam Magyarországról :) Ezek nem sokáig bírnák a klímát. Az alábbi képen az egyéb cuccok (egy része) látható, amiket hoztam:

Utána elsétáltam a kisboltba, hogy vegyek valami italt. A szokásos zöld teát vettem, amit a Claire-rel állandóan iszunk:

Ez az egyetlen Szingapúrban kapható zöld tea típus, ami cukormentes. Az összes többi tea (délkelet-ázsiai szokás szerint) szinte elviselhetetlenül erősen édesített. A bolt felé menet felfigyeltem erre a trópusi fára, amiről ilyen vékony szálak lógnak le, az út fölé.

Később a német szomszédommal leugrottunk vacsorázni a Pasir Panjang Food Courtba. Itt egy csomó jófajta tengeri kaját lehet kapni, az egyik ilyen kajaárus a sok közül az alábbi képen látható:

Süttettünk először is egy egész halat (amit még én választottam ki a jégről :) ) édes-savanyű mártásban, zöldségekkel.

Ezen kívül berendeltünk 10 grillezett mézes csirkeszárnyat

és egy csípős thai papaya salátát:

Én még ittam egy Red Rock sört, ami egy relatíve új szingapúri sörmárka:

Később éjjel hazaérkezett a Claire is Koreából, és ma már együtt jöttünk az egyetemre.
Itt sétálunk kifelé a házunkból:

Az egyetemi campus szélén:

A laborom felé menet:

Ebédre a labortársaimmal indiai kaját ettem az Arts & Social Sciences kar mellett lévő étkezdében (itt úgy szoktuk hívni, hogy "arts canteen"). Na hát itt is már legalább 300x kajáltam (átlagosan heti kétszer 3 év alatt ez teljesen reális) és az utóbbi 299 alkalommal nem fotóztam, de most mégis megtettem :)
Itt láthatóak az ebédjüket fogyasztó ázsiaiak :)

Oldalt végig árulják az ételeket egy sor ételboltnál, de ez nem látszódik ezen a képen.
Fejből felidézve a nevük sorrendben:
Yong tau foo & Laksa
Cooked Chinese food
Japanese
Snacks / Fried kway teow
Claypot / Seafood soup
Western
Noodles
Roasted delights
Vegetarian
Indian
Muslim
A másik oldalon:
Fresh fruits & Juices
Snacks & Drinks
A felső szinten:
Burger King
Sapore Italiano
Indonesian Panggang.

És akkor ilyen kaliberű étkezdéből minden karhoz tartozik egy :) Meg még akkor nem is említettük a kávézókat, pl. többek közt 3 Starbucks is üzemel a campuson.

Ilyen indiai ebédet ettem (ez ugye úgy működik, hogy mutogatni kell, hogy miből kér az ember, és így kirakják egy tálcára):

Ja igen, az még érekes, hogy 3 hét távollét után megint nagyon erősen éreztem a levegő illatát. Nem pontosan tudom leírni: keveredik a trópusi növények és az eső illata egy enyhe ázsiai ételszaggal. De mindez Szingapúrban valahogy nagyon kellemesen kombinálódik, nem mint pl. Bangkok, Kuala Lumpur vagy Jakarta esetében, ahol azért erősebb szmog és rohadt csatornaszag is benne van a mixben :)