Első lépésben NHL meccsre mentem. A Boston Bruins a régió nagy csapata, és egyáltalán nem rosszak - 2 éve meg is nyerték a Stanley kupát.
Amikor érkeztem, már pont a playoffs, azaz az idény utáni kieséses szakasz kezdődött. A továbbjutáshoz 4 meccset kell nyerni, azaz két csapat akár 7 meccset is játszhat egymás ellen kb. 2 hét alatt. A Bruins indén a Toronto Maple Leafs ellen játszik a playoffs első szintjén. Az első 4 meccsből 3-at megnyert a Bruins, így gondoltam, a következő meccs lesz a tökéletes alkalom, hogy lássam, ahogy hazai pályán továbbjut a csapat.
A Bruins és a Celtics (kosárlabda) otthona a TD Garden:
Itt melegítenek a csapatok meccs előtt:
Az NHL meccseken a fő látványosság természetesen a stadion közepén belógó hatalmas kijelző.
A meccs alatt persze folyamatosan mennek a reklámok is. Körbe végig a stadion középső szintjén is van egy színes kijelző-szalag.
Itt már tele van a stadion:
A meccs előtt elénekelték a kanadai és az amerikai himnuszt (ott a belógó szőnyegen áll az énekes):
A szünetekben (illetve amikor áll a játék) mindig van valami külön szórakoztatás. Az egyik vicces dolog a Noise time (brought to you by Gillette), ami alatt üvölteni kell :)
Ez a "crowd meter" méri, hogy mennyire hangos a közönség. Általában sikerült elérni a sárga Roaring szintet, a meccs vége előtti izgalmas pillanatokban pedig simán felment a piros Cranked fokozatig az üvöltés.
A cheerleader jéghokis megfelelője az Ice Girls, akik cicanadrágban és topban korcsolyáznak.
Zseniális amerikai stílusban ilyen nagy légpuskákkal Bruins trikókat lőnek a közönségnek.
Egy nem saját kép ugyanerről :)
Végül sajnos kikapott a Bruins 2-1-re :( A meccs végén azért nagy volt az izgalom, hogy lesz-e egyenlítő gól - majdnem összejött, de aztán mégse. De elképesztően jó hangulat volt végig. És természetesen a vesztés ellenére mindenki kultúráltan elvonult. Azt érdemes kiemelni, hogy (itt szintén természetes módón) abszolút keverednek a hazai és az ellenfél szurkolók. Mellettem is ült két Maple Leafs drukker lány, és senki nem vette rossz néven, hogy ők a Toronto góljainln ugrálnak :)
A stadionban több szinten is végig körben árusok vannak, és sok jó cuccot lehet venni. Van mindenféle jó kaja meg legalább 20-30-féle sör, ezen kívül ruhaboltok, szerencsejátékok, stb. Azt tudni kell, hogy USA-ban külföldiként az egyetlen dokumentum, amivel az életkorodat lehet igazolni, az útlevél, semmi mást nem fogadnak el, akkor se, ha teljesen hivatalos, és rajta van az életkorod. Útlevelet viszont nem vittem magammal, így nem tudtam sört venni, elég vicces volt :) De amúgy annak ellenére, hogy az USA-ban még a nagyon egyértelmű esetekben is szokták kérni, eddig ez volt az első hely, ahol ID-t kértek tőlem.
Azért vettem egy jó pólót - remélem, ez is jó lesz majd 15 évig, mint az 1998-ban vásárolt San Jose Sharks-os, amit még mindig hordok:
Egy nem saját kép az épületről:
A stadionban azért volt némi rendőri jelenlét, meg rendesen leellenőrizték az embereket, de amúgy nem volt semmi nagyon különleges. Ami amúgy alap, hogy semmilyen jellegű táskát egyáltalán nem lehet bevinni az épületbe.
Nem tudtam, hogy mikor illik ilyen eseményre érkezni, ezért kb. egy órával kezdés előtt már bementem, és leültem az utolsó előtti sorba szóló jegyemmel. Amikor vettem a jegyet, az egész stadionban már csak 6-7 különálló hely volt, és 150$-ért ez volt a legolcsóbb jegy. Itt még alig van valaki bent:
Itt melegítenek a csapatok meccs előtt:
Az NHL meccseken a fő látványosság természetesen a stadion közepén belógó hatalmas kijelző.
Itt már tele van a stadion:
A meccs előtt elénekelték a kanadai és az amerikai himnuszt (ott a belógó szőnyegen áll az énekes):
Amúgy a hoki NHL-es verziója nagyon kemény sport, iszonyatosan zúzzák egymás a játékosok. Ha áll a játék, akkor a nyílt verekedés is megtűrt dolog. Tehát lehet izomból ököllel ütni az ellenfél játékos fejét, és hacsak nem okoz nagyon komoly sérülést, akkor semmi büntetés nem jár érte. A közönség persze imádja. Hagyományosan az NHL csapatokban vannak de facto verőemeberek, akik hokizni csak limitáltan tudnak, de ki lehet küldeni őket a pályára, hogy jól megagyalják az ellenfelet.
A szünetekben (illetve amikor áll a játék) mindig van valami külön szórakoztatás. Az egyik vicces dolog a Noise time (brought to you by Gillette), ami alatt üvölteni kell :)
Ez a "crowd meter" méri, hogy mennyire hangos a közönség. Általában sikerült elérni a sárga Roaring szintet, a meccs vége előtti izgalmas pillanatokban pedig simán felment a piros Cranked fokozatig az üvöltés.
A cheerleader jéghokis megfelelője az Ice Girls, akik cicanadrágban és topban korcsolyáznak.
Zseniális amerikai stílusban ilyen nagy légpuskákkal Bruins trikókat lőnek a közönségnek.
Egy nem saját kép ugyanerről :)
Szinte mindenkin ilyen Bruins sorszámos mezek vagy trikók voltak:
Persze azért játszanak is a pályán, és természetesen minden más, amiről ennyi ideig írtam, csak extra, ami növeli az élményt :) A hoki elég izgalmas élőben, és annak ellenére, hogy magasan ültem, tökéletesen lehetett látni és hallani mindent, ami a pályán történt. Magáról a meccsről alig van képem, ilyenkor általában a játékra figyeltem inkább.Végül sajnos kikapott a Bruins 2-1-re :( A meccs végén azért nagy volt az izgalom, hogy lesz-e egyenlítő gól - majdnem összejött, de aztán mégse. De elképesztően jó hangulat volt végig. És természetesen a vesztés ellenére mindenki kultúráltan elvonult. Azt érdemes kiemelni, hogy (itt szintén természetes módón) abszolút keverednek a hazai és az ellenfél szurkolók. Mellettem is ült két Maple Leafs drukker lány, és senki nem vette rossz néven, hogy ők a Toronto góljainln ugrálnak :)
A stadionban több szinten is végig körben árusok vannak, és sok jó cuccot lehet venni. Van mindenféle jó kaja meg legalább 20-30-féle sör, ezen kívül ruhaboltok, szerencsejátékok, stb. Azt tudni kell, hogy USA-ban külföldiként az egyetlen dokumentum, amivel az életkorodat lehet igazolni, az útlevél, semmi mást nem fogadnak el, akkor se, ha teljesen hivatalos, és rajta van az életkorod. Útlevelet viszont nem vittem magammal, így nem tudtam sört venni, elég vicces volt :) De amúgy annak ellenére, hogy az USA-ban még a nagyon egyértelmű esetekben is szokták kérni, eddig ez volt az első hely, ahol ID-t kértek tőlem.
Azért vettem egy jó pólót - remélem, ez is jó lesz majd 15 évig, mint az 1998-ban vásárolt San Jose Sharks-os, amit még mindig hordok:





1 comment:
Meccs: Hurrá!
Trikó: Hurrá!
De ami a legjobb: hogy az ellenfél szurkolók teljesen megférnek egymással.
Post a Comment