Vermont

Múlt pénteken, szinte teljesen spontán elindultunk egy "road trip"-re az új lakótársaimmal.
Vermont államba mentünk, ami Massachusetstől északnyugatra van. Vermont egy kis állam, és összesen 600 ezren laknak ott. A terület jelentős részén hegyek és erdők vannak, szóval jól lehet kirándulni, tavakban fürdeni, télen síelni, meg ilyesmi.
Az egyik legviccesebb az útban a kocsi volt, egy 20 éves Buick Roadmaster, ami a belga lakótárs tulajdonát képzi. A kocsi 8 személyes  - 3 elöl, 3 középen, és 2 a csomagtartó helyén lévő hátrafelé néző üléseken. A kocsi nincsen tökéletes állapotban, de a 5.7 literes V8-as motor gond nélkül megy.

Ez a bostoni ház, amiben lakunk, innen indultunk:

Pénteken este indultunk, és elmentünk egészen Montpelier-ig, ami Vermont fővárosa. Montpelier az összes amerikai állami főváros közül a legkisebb - mindössze 8000 fős lakossággal. Ez azt jelenti, hogy a komplett város egy State street nevű főutcából, és 2-3 mellékutcából áll :) Amúgy meg nagy szabad területen elszórt házakban laknak az emberek.

Ami talán érdekes, hogy az USA-ban a benzinkutaknál nincsen feltétlenül bolt meg eladók, csak simán bedugja az ember a bankkártyát a kútba fizetéshez. Mostanában 3.5$ körül van egy gallon benzin, ami még mindig elég olcsó. Ezen kívül még érdekes a drive-thru ATM fogalma, így pénzfelvételhez sem kell kiszállni a kocsiból :)

A lakótársak aktívan részt vesznek a Couchsurfing hálózatban, és sikerült találniuk egy couchsurfert, aki hajlandó volt 7 embert elszállásolni a Montpelier melletti házában.

Itt pihentünk egy ideig, aztán elmentünk Vermont legforgalmasabb éttermébe ebédelni:

Utána pedig sétáltunk egyet a közeli erdőben, és fürödtünk egyet. Vermont híres az ilyen kis "swimming hole"-okról - ezek erdei patakoknak olyan részei, ahol jól lehet fürödni.

Annyira hideg volt a víz, hogy nem nagyon lehetett tartósan benne maradni, érezni lehetett, hogy ez gyakorlatilag még a hegyekben megoldvadt hó :) De amúgy az idő nagyon szép volt, sütött a nap. 

Délután átautóztunk Vermont északnyugati részére, ahol a hatalmas Lake Champlain tó van. A tó túloldalán (nyugatra) látni New York államot, északra pedig már ott van a kanadai határ.
Innen továbbmentünk Vergennes-be, ahol az aznapi házigazdánkkal találkoztunk egy étteremben. Hát Vergennes sem egy metropolisz... 2590 fős lakosságával az ország legkisebb "city" besorolású tepelülése. Viszont nagyon jó volt az étterem, és szuper élő zene volt.

A házigazdánk a második este nem couchsurfer volt, hanem a belga lakótárs egyik brazil-japán barátnője, aki az amerikai férjével lakik a semmi közepén egy házban. A házat a férj saját kezűleg építette - ilyen hobbi szinten.

Nincsen bevezetve áram, minden elektromos cucc napelemmel töltött akkumulátorról működik.

Ez nagyon vicces, mert konkrétan van egy kijelző, ami mutatja, hogy a "ház" töltöttsége mondjuk 87%-on van, mint egy telefonon. De azért van egy generátoruk is, amit be lehet kapcsolni, ha nagyon nem süt a nap.
Ilyen a kis faház belülről:

Ja, egyébként ezen a részen például egyáltalán nincsen térerő sem. Vermontban ezen kívül hosszú és hideg telek vannak. Amúgy nagyon hangulatos a kis ház, és gyönyörű a természet körülötte. De nekem úgy tűnt, hogy a japán-brazil csaj azért nem fogja bírni 1-2 évnél tovább itt, és vagy elválnak, vagy elköltöznek valami sűrűbben lakott helyre :)

Aztán elindultunk dél felé, és megálltunk Bristolban, ahol többek közt ez a helyi körökben kedvelt fagyizó található:

Mint kiderült, a fagyit Vermontban "creemee"-nek nevezik :) Ez például egy banana split, amit az egyik utitárs evett:

Még pár kép Bristolról:

Aztán mentünk tovább az úton, a new englandi erdők közt:

Ugye az amerikai kocsikázás önmagában is nagyon jó dolog, teljesen szabadon és könnyen lehet közlekezni, és a széles utakon, kényelmes és erős autókban pedig meg sem érezni párszáz mérföldet. Többször megálltunk az út szélén körülnézni:

Utolsó állomásunk Middlebury volt, ahol még vacsoráztunk egyet.

Utána átkanyarodtunk Vermont egyik híres sörfőzdéjéhez, és vettünk otthonra egy dobozzal a Wolaver's Brown Ale-ből.

Még egy kis erdő:

Amúgy Bostonba visszafele átmentünk New Hampshire-ön is, ami egy elég vicces állam. Az állam mottója "Live free or die", és ezt komolyan is veszik. New Hampshire-ben többek közt nincsen állami jövedelemadó, és gyakorlatilag semmilyen más adó sem, nem kötelező a biztonsági öv használata, nincsen kötelező biztosítás, nem kötelező a bukósisak motorosoknak, engedély nékül lehet fegyvert viselni, stb. Már sajnos nem volt időnk több helyen megállni, majd talán legközelebb.

Szóval így telt az első hétvégém!