És ami kimaradt

A sörök kóstolásában katonásan haladok. Most eléggé ráálltam a búzasörökre, de sajnos fotót ugye nem tudok most feltölteni ezekről. A legviccesebb az, hogy ahány sört már itt kipróbáltam, azt hiszem megtaláltam az ultimate legjobb sört. Itt Karlsruhéban még egy boltban se láttam, de még régen a Dávid meg a Vadi mesélte, hogy ittak Weihenstephanert sítáborban. Na most az egyetemen a menza melletti kis kávézó/sörözőben éppen Weihenstephanert árulnak, csak éppen én eddig sose próbáltam ki. Hát nem nagyon tudok róla mit írni, mert leírhatatlan, hogy mennyire fantasztikus az a sör. 1040 óra működik a sörfőzde, és ezzel a világ legrégebbi söre. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az 1516-os bajor tisztasági törvény előtt is már fél évezrede létezett ez a márka :)
Viszon nem hagytam annyiben a dolgot, utána kérdeztem, hogy vajon hol lehet a városban ilyet kapni. Kiderült, hogy tőlünk 2 villamosmegállóra van egy italkereskedés, és állítólag ott van ilyen. Na ma el is mentem oda biciklivel körülnézni. Alapból kibaszott sok fajta sör van, de pont Weihenstephaner nem volt. Odamentem a boltoshoz, mondom, kéne Wehienstephaner. Erre egy touchscreenes monitoron megnyomott 3 gombot, és mondta, hogy rendben, szerdán lehet jönni a rekeszért :) Szóval gyakorlatilag a világon bármilyen sört 2 nap alatt megrendelnek. Persze ezt a rekeszt nem itt fogom meginni, hanem tárolom aztán jól felpakolom a buszra, és egy az egyben hazaviszem.