Vizsgák

Múltkor, miután írtam, úgy bealudtam, hogy már nem is bírtam folytatni azt a bejegyzést.
De jobb később, mint soha: leírom, hogy milyenek is voltak ezek a vizsgák.
Szóval itt a karlsruhei egyetemen egészen máshogy néz ki, hogy mit kell teljesítenie egy egyetemistának, mint otthon. Itt alapból nem létezik a tárgyfelvétel fogalma. Kizárólag a létszámkorlátozott tárgyakra (labor) kell előre jelentkezni, de az se központi rendszeren történik, hanem a tárgyfelelősök elintéznek valamilyen jelentkezési módszert, és ők adminisztrálják a dolgot. Értsd: ilyen, mint Neptun nem lézetik.
Az első 6 félév alatt egy egyetemistának annyi dolga van, hogy 4-5 db több tárgyat összefoglaló nagy írásbeli vizsgát meg kell írnia. Ilyen lehet pl. felsőbb matematika vizsga, ami 3-4 alapozó matekos tárgyat tartalmaz. A csel a dologban az, hogy ezeket az írásbeliket kizárólag egyszer próbálhatja meg az egyetemista. Bukás esetén külön engedéllyel lehet egy mentő-szóbelit csinálni, amin úgy hallom nem nagyon szokták már átengedni az embereket. Szóval a lényeg az egészben az, hogy nincsen tárgyjelentkezés, nincsen jelenlétkötelesség, nincsenek félévközi követelmények, sőt, még félév végi vizsga sincs az egyes tárgyakból. Valamikor, valamelyik időpontokon el kell menni a 4-5 nagy vizsga egyikére, és át kell menni rajta, és már kész is az alapképzés. Ha ezek közül bármelyik nem sikerül elsőre, akkor azonnal repülsz a szakról. Ezért is van, hogy sokan 1 év csúszásban vannak, mert hússzor meggondolják, mielőtt elmennek fél tudással egy ilyen vizsgára.
Ezek után jön egy szakirány jellegű időszak. Ide 5. vagy 7. féléves korukra jutnak el a diákok általában. Itt sincsen tárgyfelvétel, és jelenlét sem, viszont a vizsgastruktúra megváltozik. Itt ugyanis két "elmélyítő-területet" választ magának az ember. Ilyenre péla az Adatbázisok témakör, vagy a Távközlés témakör, vagy hasonló jellegűek. Egy-egy ilyen témakörből három nagy előadást ki kell választani (mondjuk 5-6 lehetőség közül, ami az adott elmélyítő-témakörben választható), és ezzel a kombinációval valamikor fel kell jelentkezni vizsgára. Tehát gyakorlatilag a szakiránya is az az embernek, amiből el megy vizsgázni :)
Ez a 3 elmélyítő tárgyból tartott vizsga követekző képpen néz ki. A tanszékvezető professzor tartja, szinte kivétel nélkül, és a vizsga 1 óra hosszú. Ez itt azt jelenti, hogy ha 2 perc után meg kellene vágni a hallgatót, akkor sem _teheti_ a tanár. Tehát köteles 1 órán keresztül kérdezni a diáktól, függetlenül attól, hogy hányas lesz a végeredmény.

Erről jut eszembe egy vicces történet, hogy a BME-n hogyan megy ez. Szóval egyszer a tanszéken én adminisztráltam a szóbeli vizsgát. Ez úgy néz ki, hogy egy nagy teremben egyszerre 25-30 ember felkészül a kihúzott tételéből, és folyamatosan jönnek be a vizsgáztató tanárok, és elvisznek egy-egy már felkészült embert vizsgázni. Ideális esetben kb. 15-20 percig tart egy vizsga. Azt vettem észre, hogy az egyik tanár már a negyedik felkészülőt vitte el vizsgáztatni 15 perc alatt. Amikor pár percen belül már hozta is vissza a tanár a felkészülő terembe a hallgató kartonját, és ezt is, mint az eddigi hármat lerakta az elégtelen kartonok közé, már én is elmosolyodtam. Erre odajött, és ezt mondta, büszke széles mosollyal: "I'm the fastest shooter in the west".

Itt a szóbeli vizsgák olyanok, hogy nincsenek előre kiadott tételsorok, és felkészülési idő sincs. Leül az ember a tanárral szemben és az kérdez bármit, amit akar, a hallgató pedig ideális esetben válaszol. Minden szóbeli vizsgán kötelező egy harmadik személy jelenléte. Ez az illető nem kérdez semmit, viszont egy vizsgalapra szépen írogatja, hogy miről van szó, mi történik, stb. Tehát készít egy jegyzőkönyvet a vizsgáról. Ez a jegyzőkönyv (és nyilván már önmagában a harmadik személy jelenléte) a tanár és a diák számára is biztosítja, hogy visszaélések ne történjenek.
Ezen kívül persze a képzés során el kell végezni különböző gyakorlatokat meg kell írni diplomamunkát, stb., de a vizsgák azok ezzel véget is érnek.

Na most a mi vizsgáink úgy helyezkednek el ebben az egészben, hogy mi már a második, elmélyítő szakasz tárgyait hallgatjuk, viszont minden témakörből csak egyet-egyet. Tehát mi ugyanúgy szóbeli vizsgázunk a tárgyakból, mint a németek, csak éppen 20 perc hosszan és 1 tantárgyból. Kiadott tételsorok semmiből nincsenek, és olyan tanulmányi oldal sincsen, mint nekünk otthon az InfoSite, ami gyakorlatilag a www első bemutatása óta íratott összes vizsga és zh feladatsorát tartalmazza. Ez azért eléggé megnehezíti a tanulást, mert ugye nagyon okosan kell kigondolni, hogy pontosan mit hogyan tanuljon az ember, fogalmad sincs, hogy mit fog a tanár kérdezni. Ez azt is eredményezi persze, hogy nem a vizsgakérdéseket, hanem a komplett tantárgyat tanulja meg az ember, így talán szélesebb látókör marad meg a végén.
A vizsgák szerintem kifejezetten élvezetesek. A vizsgáztatók nem ragadnak le egy témekörnél, hanem általában oda-vissza végigkérdezik a tananyagot, és bizonyos dolgokba mélyebben belekérdeznek, bizonyos dolgoknál pedig csak nagy vonalakban elég beszélni. Az egész inkább azt méri, hogy felkészülés nélkül, ha ott helyben megkérdezik, hogy beszélj az xy dolgoról, akkor mennyire strukturáltan, értelmesen és tartalmasan tudsz róla beszélni. Sokszor kérik, hogy papírra rajzold le valamilyen eljárás menetét, vagy írj fel egy-egy képletet és magyarázd el, szóval még rajzolgatni is lehet, ami tök jó. Miután letelt a 20 perc, kiküldenek a teremből, és a tanár eldönti, hogy hányast ad. Ezt tollal le is írja a vizsgalapra, még amíg kint van a hallgató. Aztán behívnak a terembe, és megmondják, hogy hanyast kaptál, és miért. Ilyenkor az eredmény már fix, de nyugodtan lehet kérdezni. Sőt, tőlem az eddigi vizsgákon megérdezték, hogy én mit gondoltam a vizsgáról, meg a tantárgyról, meg ilyenek. Szóval 1-2 perc beszélgetés, aztán búcsúzkodás, és kész.

A jegyek úgy néznek ki, hogy 1.0 a legjobb, és 5 meg 6 az már bukás. Ezek közt viszont csomó egyéb lehetőség van: 1.0, 1.3, 1.7, 2.0, ..., 4.7, 5.0, 6
Nem tudom 6-ost kinek adnak, mert már a 4.7 meg 5.0 is bukás, de gondolom nagyon-nagyon kevés tudással olyat is ki lehet érdemelni. A 4.7 meg gondolom olyan, amire LZ szokta mondani a BME-n, amikor fél ponttal basz meg valakit a vizsgán: "kapufa, kolléga, kapufa...".

Szóval elég finoman lehet osztályozni, viszont minden értéknél egyértelmű, hogy melyik egészhez van a legközelebb. Így pl. nekünk otthon az 1.0 és 1.3 számít majd 5-ösnek, az 1.7, 2.0 és 2.3 négyesnek, stb.

Na ennyit arról, hogy milyenek a vizsgák, most kicsit arról, hogy hogyan tanultam. Szóval szüleim vasárnap mentek haza, így akkor tudtam elkezdeni rendezgetni a slideokat, végiggondolni valamilyen tanulási stratégiát, és minél hamarabb nekikezdeni a tényleges tanulásnak. Mert ugye csütörtökön, pénteken és szombaton volt 3 vizsgám. Úgy döntöttem, hogy vasárnaptól keddig minimum a pénteki vizsgára kell készülni, mivel ebből 1200 slide van, és ráadásul nehéz is. Sok részletesen megtanulandó elméleti rész keveredett az elég kemény matematikai meg jelfeldolgozási részekkel, szóval erre kellett idő. Sőt, még érdekelt is a tantárgy. (Ez az a biológiai jelekes tárgy). Persze a tanulás így elsőre - tekintve, hogy ez előtt legutóbb valamikos május végén tanultam vizsgára, ami bárhogy számolom, majdnem 9 hónap - elég döcögősen ment. Nem bírtam hosszan eléggé koncentrálni, sorozatokat néztem, esténként söröztünk is, meg minden.
Aztán szerdán beindult a durvulás. Aznap este volt ugyanis a féléves kínai tanfolyam zárótesztje, illetve következő nap a Robotika vizsga, amire nem hogy nem jártam be, de a slidejaiba se néztem még az előtt bele. Szóval betoltam a megfelelő adag energiaitalt és villámtempóban elkezdtem tanulni a robotikát. Ez tartott este fél 7-ig, akkor voltam kb. a felénél a slideoknak :) Aztán 3/4 órán keresztül, szintén extrém erőfeszítéssel a fél évnyi nyelvtanfolyamanyagot tanultam, felpattantam a biciklire, betekertem, megírtam fél óra alatt az 1 órás tesztet és hazatekertem. Aztán még tanultam 11-ig, után összeültünk 7-en itt a koliban, hogy kicsit átbeszéljünk kérdéses részeket. A többiek már addigra napok óta készültek, ezért kicsit fosatós volt, hogy én még akkor csak a 9/12 slideokat olvastam el. Aztán éjféltől 3-ig sikerült a maradékot is megtanulni, így 7-kor újult erővel kezdtem neki a gyors átnézésnek, meg a regeglizésnek, mert már mennem is kellett be vizsgázni. A vizsga után még ott szórakoztunk a többiekkel, aztán hazajöttem tanulni a pénteki vizsgára. Szerencsére nem voltam teljesen hülye, és ugye erre már előbb elkezdtem készülni, így a rendelkezésre álló 20 óra mínusz 4 óra alvás alatt egész jól megtanultam az anyagot. Ezen a vizsgán már kicsit rosszabb fiziológiai állapotban voltam a nem-alvás meg a folyamatos energiaitalok miatt, ezért bár a tudás megvolt, kicsit nehezebben jutottak eszembe németül a szavak. Aztán nagyon örültem, hogy ez a vizsga is jó lett, de minden további időelcseszés nélkül azonnal tűznöm kellett haza, mivel szombaton volt a Számítógépes grafika vizsga, amit szintén ki se nyitottam addig, és az bizony 570 A4-es oldal volt. Persze nem regény jellegű 570 oldal, hanem ábrák is vannak, de azért mégis csak annyi. Ez már olyan volt, hogy már ahhoz is két energiaital kellett, hogy a szememet nyitva tartsam, nem hogy még tanulni is tudjak. Ráadásul abban a helyzetben voltam, hogyha nem értek meg és tanulok meg mindent első olvasásra, akkor esélytelen, hogy végigérjek az anyagon. Aztán úgy tűnik úgy érezhettem, hogy jól haladok, mert fogtuk magunkat, és elmentünk 1 órára a szokásos péntek esti szórakozásunkra az egyik csoporttársammal. Ugye ez az a szórakozóhely, ahol ilyen kemény rock zenéket adnak. Na szóval odamentünk ittunk egy sört, zúztunk a Rammsteinra, aztán vissza haza. Ez bár hatalmas feeling volt, azt is jelentette, hogy kicsit elcsúsztam a tanulásasl, mert íly módon az első olvasással is csak negyed 5-re lettem hajnalban kész.
Szerencsére ennél a tárgynál is, mint mindig, azt a taktikát folytattam, hogy az anyag olvasása közben kiírtam külön lapokra egy kivonatolt jegyzetet, így amikor fél 7-kor felkeltem, még pont volt időm egyszer végigmenni az anyagon. De az az igazság, hogy addigra egész jól vágtam a dolgokat, így nem féltem a vizsgától.
Sóval akkor abból is levizsgáztam, és akkor írtam az előző postomat :)
Azért testileg meg agyilag elég megterhelő volt a dolog. Ehhez képest otthon, amikor 1-1 nap szünetet hagyok vizsgák közt, elképesztő luxus. De legalább tudom, hogy ha kell, akkor így is megy, és ez jó érzés. És ez úton is hadd mondjak köszönetet a Mad Bat energia ital mindenkori gyártóinak, akik nélkül ez nem történhetett volna meg.

Persze ennyivel nincsen elintézve a dolog, mert most jön még 3 vizsgám: hétfő, szerda és csütörtök. Ráadásul csütörtökön délutánra kipakolva, kitakarítva el kell hagyni a koliszobát és indulunk haza. Emiatt most elég szomorú is vagyok, mert bevallom őszintén, nagyon jók itt a dolgok, és megszerettem az itt létet.