Első

Vasárnap este indultam Szingapúrba, és a reptéren a búcsúzkodás után rögtön az fogadott a monitorokon, hogy a Frankfurtba menő repülő 19:10 helyett 20:10-kor indul. Ez elég kellemetlen, mivel így a repülési időt beleszámolva maradt volna 20 percem átszállni Frankfurtban a szingapúri gépre. Sajnos a Lufthansa illetékesei sem tudtak okosabbat mondani annál, mint hogy amint leszállunk, rohanjak át a másik géphez... meg a korrektség kedvéért tájékoztattak, hogy alaphelyzetben 50 perc átérni a másik kapuhoz. Na szóval eszeveszett módon rohantam, lifteztem, vonatoztam, megint rohantam, és még így se értem volna el a gépet, de szerencsére az is késett 15 percet, így még pont fel tudtam szállni! Az út nagyon hosszú volt, és lényeges, rendellenes vagy egyébként érdekes eseményektől mentes :) Talán az volt nagyon jó, hogy leszálláskor lehetett látni, hogy Szingapúr déli partjánál, ameddig a szem ellát, hatalmas hajók sorakoznak. Olyan mennyiségű hajó haladt egymás mellett, hogy alig értettem, hogyan nem mennek egymásnak állandóan... szóval van forgalom ilyen téren rendesen.
A szingapúri reptér hihetetlenül kellemes hely. Annak ellenére, hogy nagy a forgalom, nagyon barátságos és békés az egész. Én sokkal komolyabb ellenőrzésekre számítottam, de néhány nagy mosolyon és welcome üdvözleten kívül senki nem kérdezte, hogy milyen célból jöttem, illetve a csomagjaimat sem nézte senki... tehát gyakorlatilag kisétáltam, beváltottam egy kis maradék Eurot, aztán fogtam egy taxit.
A taxis indiai származású volt, és nagyon jót beszélgettünk az úton. Elmesélte, hogy Szingapúr mennyire borzalmasan drága hely, és nagyon érdeklődött, hogy Európában mi mennyibe kerül... hát mondanom sem kell, ingatlanárakon kívül nem találtunk semmit, ami itt lényegesen drágább lenne, mint Magyarországon. Ezt amennyit kínaiakkal találkoztam, az alapján már ismerős volt, de a taxis tételesen végigkérdezte a pénzügyeimet, minden téren :) Tehát mennyibe került a repülőjegy, mennyi ösztöndíjat kapok, mennyibe kerül a lakás, stb. Hát ezen nem is lepődtem meg. Aztán, bár én nem is kérdeztem, ő is tételesen elmesélte a saját pénzügyeit - taxi napi bérleti díja, átlagos napi profit, lakhatási költségek, stb :)
Az út a reptérről befelé egyébként gyönyörű. A tengerparhoz közel mellett megy végig, és hatalmas trópusi jellegű fák vannak az út mindkét oldalán. Az útról is látszódik a sok hajó, amikor várakoznak arra, hogy a konténerpakoló darukhoz jussanak.

Szóval megérkeztem a lakáshoz, ami egy legalább 25 emeletes épület 12. emeletén van. Itt lakik az a magyar haverom, Dani, akit még otthonról ismerek. Egyelőre csak ideiglenesen bérlem itt ezt a szobát, amíg nem találunk jobbat, mert bár olcsó a hely, annyira nem minőségi és szép... Az egyetem nagyon közel van, 15 perc séta kb. Elmentünk kajálni, és currys csirkét ettem és mellé mangólevet ittam... hát már vártam ezeket az ízeket.

Az időjárásról annyit kell tudni, hogy január az év leghűvösebb hónapja. Ez azt jelenti, hogy nappal 30 fok, éjjel 26 fok, és 80% körüli páratartalom van. Majd meglátjuk hogyan bírom ma, az első napomon.