Tioman

Vasárnap éjjel megérkeztünk a Tioman szigetről. Sajnos kicsit rövid volt az út, de azért jól éreztük magunkat.

Szingapúr és Malájzia közt elég lassú a határátkelés. Ha az ember busszal megy, akkor először meg kell állni a szingapúri ellenőrzőpontnál. Itt mindenkinek ki kell szállnia a buszból, viszont az összes cuccot bent lehet hagyni a buszban. A busz külön átmegy egy ellenőrzőponton, az utasok pedig bemennek egy épületbe, és átmennek az útlevélellenőrzésen. Egyébként a szingapúri határon át lehet úgy is menni, hogy nem is beszél az ember határőrrel, hanem van automata kapus rendszer is. Most már az új magyar útlevelekben is van biometrikus információ, és ezen kívül multiple-entry vízumom van, amivel bármikor jöhetek-mehetek az orszából, ezért lehet használni az automata kapukat. Ez úgy működik, hogy az ember odaáll és berakja az útlevelét egy szkennerlapra. A gép 2-3 másodperc alatt azonosítja az útlevelet és kiolvassa a biometrikus adatokat. Utána pedig oda kell nyomni egy ujjlenyomatleolvasó szkennerre az ember hüvelykujját és már nyílik is a kapu. Innentől kezdve már hivatalosan kilépett az ember Szingapúrból, de valójában még a szigeten van, és át kell menni egy hídon Malájziába. Tehát mindenki visszaszáll a buszba, és a busz átmegy a hídon, ahol jön a maláj ellenőrzőpont. Itt megint ki kell szállnia mindenkinek a buszból és ez alkalommal a csomagokat is vinni kell, mivel az országba belépésnél azt is ellenőrizhetik. Persze a maláj irányba ez annyira nem komoly. Ezek után megint visszaszáll mindenki a buszba, ismét bepakolja mindenki a csomagokat, és lehet menni. Szóval azért ezzel a határátkeléssel elmegy elég sok idő. Egyébként mivel Malájziával van az egyetlen olyan határa Szingapúrnak, hogy gyakorlatilag szárazföldi átkelő van, ezért Malájziából visszafelé elég komoly vámszabályok vannak. Például egyetlen csepp alkoholt, és nem hogy doboz, de egyetlen szál cigarettát sem szabad vámmentesen átvinni a határon. Rágógumit meg csak simán nem szabad, azon a vámoltatás sem segít :)

A Tioman sziget Malájzia déli végétől kb. 30 km-re keletre van. A sziget mérete kb. 300 négyzetkilométer, és több üdülőhely is van rajta. Mi a nyugati felén a Paya Resortban voltunk, ami fel van tüntetve a kis képen. Malájziából hajóval érhető el legkönnyebben, de van a szigeten egy pici reptér is, ahova kis gépekkel Szingapúrból is lehet menni, az út 30 perc. Lehet, hogy legközelebb majd azzal kellene menni, mert busz+hajó a határátkeléssel együtt azért eltart jó 6-7 órát.

Pénteken, miután megérkeztünk a szálláshelyen nagy barbecue vacsorát kaptunk. Volt mindenféle finomság, csirkeszárnytól kezdve tintahalig. Szombaton reggel pedig elundultunk búvárkodni (mármint nem igazi búvárkodás, csak ilyen csövön veszi az ember a levegőt, búvárkodáshoz több napos oktatás kell meg vizsga, ami 60-70 ezer forintba kerül, azt majd legközelebb :)) Ez alkalommal is gyönyörű korallokat és millió féle színes trúpusi halat láttam. Sajnos fényképek most nincsenek. Szombaton este nagyot vacsoráztunk egy étteremben. Rendeltünk tintahalat, rákokat és ráját. A rája nagyon finom dolog, Szingapúrban is lehet kapni, sőt, a szomszédunk barbecue buliján is ettünk ráját. Ezt a fajtát angolul stingray-nek hívják, magyarul elvileg tüskésrája a neve. A legjobb barbecue-n elkészíteni, banánlevélbe csavarva, sambal ízesítéssel. Ez valahogy így néz ki:

Sajnos egyáltalán nem volt nálam fényképezőgép, ezért csak néhány fotót tudok felrakni, amik a vacsora környékén készültek, és a már előző bejegyzésben említett két finn lány van rajta, akik egyébként elméleti fizikusok, és egy iraki lány, aki villamosmérnökként optikai adatkommunikációból PhD-zik az NUS-en :)