Költözködés, új lakás

Visszaérkezésem után szorgos telefonálgatásba kezdtem, hogy nekikezdjek a régi lakásból való kiköltözés és az új lakásba való beköltözés ügyeinek intézéséhez. Az időbeosztás a következő volt:

Szombat reggel 10 óra, találkozó az ingatlanügynök(ök)kel az új lakásban
- Eredeti útlevelek és szingapúri igazolványok bemutatása, valamint fénymásolatok átadása
- 3000$ első havi bérlet + 900$ ügynökdíj + 146$ adó átadása
(3000 SGD depositot már decemberben odaadtunk nekik)
Cserébe kaptunk lakáskulcsokat, mágneskártyákat, és aláírtuk a szerződést.

A lakás Szingapúrnak majdnem pontosan a középső tengelyén fekszik, a déli tengerparttól kb. 300 méterre, annál a pontnál, ahol az Andamán-tenger és a Dél-kínai-tenger (vagy tágabb értelemben az Indiai-óceán és a Csendes-óceán) találkozik:

View Larger Map

Szombat délután: Claire költöztetése
Először beugrottunk ebédelni a West Coast Plazába, egy sushi étterembe. Ez a Sakae Sushi egy szingapúrból induló nagy nemzetközi étterem lánc - elég olcsó, de nem japán színvonalú a minőség (igaz, az árak se japán színvonalúak :) sőt, még a budapesti Wasabinál is picit olcsóbb). Talán nem is meglepő, hogy úgy tűnt nekem, a japánok messziről elkerülik az éttermet. Azért mi jót ettünk:

Itt futószalagon megy a sushi, és a leemelt tányérok színe alapján kell utólag fizetni. A képen látható tányértornyot természetesen nagyrészt én építettem, a Claire csak besegített :)

Utána elmentünk a Claire szobájába, amit egy évig bérelt, ahol segítettem neki befejezni a pakolást. Hát nem mondom, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok cucca van. Ő nagyjából 4-5-ször volt Koreában az év alatt, és még az anyukája is állandóan küldött utána csomagokat, ezért jelentős mennyiségű ruha, könyv, stb. akkumulálódott nála. Alig győztem pakolni a dobozokat, de szerencsére működött a lift a 22 emeletes házban. Aztán hívtunk egy taxit, szerencsétlen mit sem sejtve beparkolt a ház elé, mi meg plafonig teletömtük a kocsiját cuccokkal :) A sofőr ráadásul még szépen segített is pakolni, és nem szólt egy rossz szót se. Kipakolás után gondoltam, hogy legalább egy nagyon pici borravalót adok (ami egyébként nem szokás Szingapúrban), és a 12$-os számlára adtam neki még pluszban egy 2$-ost. A taxis meg nem értette, hogy mit akarok, és visszaadta a pénzt, hogy ezt biztos csak tévedésből adtam neki. Úgyhogy mondtam, hogy nem, nyugodtan tartsa csak meg, mert sokat segített - így végül "hát ha ennyire akarja" arckifejezéssel elrakta a borravalót.

Aztán felpakoltunk, kipakoltunk és elrendeztük a Claire cuccait. Nekem már akkor gyanús volt, hogy tele vannak a szekrények, pedig az én dolgaim még sehol sem voltak. Minden esetre utána visszamentünk a régi lakásba, ahol "búcsúvacsorát" tartottunk 5-en, a lakás 3 hivatalos lakója, és az év során sok időt ott töltő 2 barátnő. Már raktam fel képeket a "hotpot"-ról, ahol az asztal közepén lévő levesben lehet megfőzni a húsokat. Na, most a lakótársak vettek egy ilyen gépet otthonra, és ebben csináltuk a kaját. A közértben lehet kapni ilyen ollós rákokat, ezeket úgy hívják, hogy soft shell crab, mert ha megfőzi az ember, akkor akár foggal is el lehet törni a páncélját. 6 ilyen egész rák nagyjából 6$-ba kerül, ez azért nem rossz ár. (Ha jól emlékszem, 2 héttel ezelőtt Bécsben a piacon láttunk ugyanilyen rákokat ennek az árnak nagyjából a 10-szereséért, és még a szüleim nem értették, hogy miért vagyok kiakadva az árakon). Ezeket darabokra vágtuk és úgy dobáltuk bele a forró levesbe megfőzni:

Utána még pakoltuk késő éjjelig. A kínai csaj, aki egyébként nem sokat segített a lakáskeresésben, zseniális ötlettel állt elő. Szerzett egy kínai arcot, akinek van egy kis platós teherautója, amivel szállítást vállal.

Vasárnap reggel: költözés közösen a régi lakásunkból

Megjött reggel 10-re a kínai teherautós srác, szépen felpakoltunk a kis teherautóra, és étvitettük a dolgokat az új lakásba. Az új lakásban a mi szobánkban nem volt ágy. Mivel jó minőségű új ágyat, és főleg jó matracot elég drága dolog szerezni, ezért alternatív megoldást kerestünk. Claire a szingapúri koreai közösség internetes fórumán talált egy ágy+matrac kombót 70$-ért, amiről konkrétan tudtam, hogy újonnan 400$-t ér. A koreai tulajok még szabadkoztak, hogy hát azért nézzük meg, mielőtt elvisszük, mert van valami kosz a matracon. De képek alapján jónak tűnt, ezért megbeszéltük velük, hogy vasárnap 11 körül megyünk az ágyért. Így hát mondtuk a kínai teherautós srácnak, hogy még el kéne ugranunk az East Coast Parkway-hez (a város másik végében:)) egy ágyért és visszahozni. Oda-vissza 50 km volt az út a városon keresztül, de végig lehetett menni autópályán, mint általában. Az új lakás melletti nagy út az alábbi képen látható. Látszik, hogy alul megy 2x3 sáv + buszöböl, ez nem az autópálya. Az autópálya a fejünk felett van, oszlopokra építve. Így az átmenő forgalom nem zavarja a lent haladókat.

Ez pedig az egyik autópálya belvárosi szakasza. Ez a kép konkrétan a Marina Bays Sands hotel tövében készült, ami mellett elkanyarodunk. Látszik, hogy végig 2x4 sáv van, plusz lehajtók és felhajtók környékén van egy ötödik, külső sáv is.

Hát így döcögtünk az ágyért, amit Claire sűrű hajlongások közepette megvett a koreai honfitársaktól, miközben én a sofőrrel cipeltem le a queen size matracot és az ágykeretet :) Aztán otthon felcipeltük az ágyat (Murphy törvénye alapján az új házban a mi lépcsőházunk liftje éppen akkor nem működött :)), és 50$-t adtunk a sofőrnek a komplett menetért, így végül 120$-t költöttünk az ágyra.
A lakásba kellett venni pár új bútort, ezért az új lakás 6 fős csapatával elmentünk az IKEA-ba. Vettünk 2 könyvespolcot, egy ruhásszekrényt, egy asztalt, 6 széket, egy ágyat és millió kisebb kiegészítőt. Mindeközben próbáltam hivogatni a fülöp-szigeteki takarítónőt (akivel megbeszéltem, hogy délután négyre jönnek kitakartani a régi lakást, hogy hétfőn tisztán tudjuk átadni), de nem bírtam elérni, ami csak növelte a nap bonyolultságát. Minden esetre kifizettük a bútorokat, és mentünk volna megrendelni a szállítást. Erre mondja a nő, hogy legközelebb következő hét csütörtökön tudják kiszállítani a bútorokat, 55$-ért. Na ekkor jött az ötlet, hogy hívjuk vissza a kínai teherautós arcot, hogy álljon be az IKEA parkolóba és vigye el a cuccainkat :) Végül 30$-ért elvállalta a dolgot, így azonnal vasárnap estére lettek szép új bútoraink.
Itt éppen várakozunk a bútorkiadásra az IKEA-ban:

 Itt pedig a teherautóra felpakolt bútorok láthatóak:

Felcipeltük a bútorokat (szerencsére már volt lift), de rögtön rohanni kellett vissza a régi lakásba, hogy kipakoljuk az ott maradt cuccokat, hogy lehessen takarítani. Az én szobám addigra gyakorlatilag üres volt, de pl. a Daninál még ilyen állapotok uralkodtak :) Lényeg, hogy azért a reggeli teherautós szállítás után még 2 taxit telepakoltunk a megmaradt cuccokkal.

Közben már 200 felé járt a vérnyomásom, amikor a takarítónő (akit vagy 10-szer próbáltam sikertelenül elérni) vasárnap délután 5-kor írt egyt SMS-t, hogy neki tulajdonképpen mégsem jó a vasárnap délután, inkább majd hétfőn este jönne (miután már egy hete tisztán elmondtam neki, hogy hétfőn délután már át kell adnunk a lakást). Aztán még pár telefon és könyörgő SMS után hajlandó volt még aznap este 8-ra jönni. Mi addigra mindent eltüntettünk a lakásból, ők meg ketten 2 óra alatt 48$-ért úgy kitakarították a 120 nm-es lakást, hogy minden csillogott. Akkor visszamentünk az új lakásba, ahol még éjjelig szereltük a bútorokat és rendezgettük a cuccokat.

Először mondtuk a lányoknak, hogy amíg mi összerakjuk az asztalokat meg szekrényeket, addig ők szereljék össze a nappaliba vett székeket. Ez a kép nagyjából fél órával kezdés után készült, és ez még mindig az első darab :)

Nagyon kedvesen mosolyogtak, de a szék csak nem akart elkészülni, ezért közbeléptem, és a képen láthatót, és a maradék 5 széket összeraktam 15 perc alatt.

Aztán hétfőn délután átadtuk a régi lakást, visszakaptunk 2600$-t az eredeti 2800$ depositból, és ezzel búcsút mondtunk 2010-es otthonunknak.

Az új lakásról
Az új lakásban 6-an lakunk: 1 matematikus, 1 fizikus, 1 villamosmérnök, 1 informatikus, 1 szociológus és 1 közgazdász, (ez már önmagában egy Big Bang Theory sorozattal felér :)) 3 magyar, 1 francia, 1 dél-koreai és 1 kínai, 4 fiú és 2 lány. A párosításokat az olvasóra bízom :)

Ez itt a mi szobánk. Van benne egy queen size bed, egy íróasztal, egy IKEA könyvespolc, egy nagy ruhásszekrény, 4 lámpa és egy légkondi.

 Az éles szeműek talán felismerik a polcon a Dragon Ball kollekciómat :) Az alsó polcokon koreai szakkönyvek vannak nagyrészt, amiknek a címét se értem :)

Szép nagy ablakunk van, ahonnan rálátni a Mount Faber park szélére. Ez az oldal sokkal csöndesebb, mint a nagy út felé néző másik, ami a későbbi képeken lesz látható:

Ez a három fürdőszoba közül a mienk. Látszik a kelet-ázsiai szokásokhoz híven fenntartott fürdőszoba-papucs :)

Ez a nagyszoba, ez tényleg nagyon nagy, van vagy 35 nm önmagában. A képen kicsinek tűnő bútorok nagyok, csak messze vannak :) Van egy TV-nk, de azt most hanyagoljuk, nincs kábel előfizetésünk. Van egy bőrkanapé, meg vettünk hozzá egy IKEA asztalt. Látható, hogy milyen nagy elhúzhetó üvegajtók vannak az erkélyhez. Talán látszik, hogy (baloldalt felül) van egy légkondi, viszont van egy ilyen plafon-ventillátor is. Érdekes módon, ha csak pár percre kapcsoljuk be este a légkondit, és utána csak a ventillátor megy, akkor sincs nincs nagyon melegünk, kifejezetten kellemes a hőmérséklet, így nem kell órákig folyamatosan légkondizni.

Ez a nagyszoba másik fele, az ebédlőasztallal. Ez elég érdekes darab, ilyen márvány tömb gyakorlatilag, egy milimétert se lehetne arrébb rakni.

Az egyik új lakótársunk, András majdnem minden este nekivág Szingapúrnak biciklivel, itt látható az erkélyen a bicikli, amit Budapestről postázott el magának még tavaly :)

 Az erkélyről lelátni a medencére.

Egyenesen nézve az erkélyről nagyjából szemmagasságban rálátni a West Coast Highway oszlopokra emelt autópályára (a képen csak az autók legteteje látszik). Illetve párszáz méterre, az út másik oldalán építik a (már említett) Reflections at Keppel Bay tornyokat:

Nagy, tágas konyhánk van, melynek a végében egészen érdekes módon egy teljesen nyitott nagy felület van. Csak egy tág rács van odarakva, amin akár még macska is simán átférne. Ezért preventíve azt találtuk ki, hogy az egészet beborítjuk szúnyoghálóval. Végül vettem 4 négyzetméter szúnyoghálót és valóban megcsináltuk:

 

Ilyen gáztűzhelyünk van, amit a Szingapúrban szokványos módon, alulról egy gázpalack tölt:

A hűtőszekrény jó nagy darab, a pulton látható pirítóssütő, vízforraló, rizsfőző, otthoni "hot-pot" edény, pálinka, vodka, whiskey, stb.

Ilyen finomságok (is) sorakoznak a hűtőszekrényben :)

A nagyszobából nyílik egy kis előtér, ahova beraktunk egy cipőtartót. Még az ajtó másik oldalán, kint is van legalább ennyi cipő.

Ez itt a ház squash pályája. Elég jó darab, rendes parketta van (ez a képen nem látszik jól) és rendes festett fal van, nem ilyen műanyag borítás. Felül 2 hagyományos ventillátor és egy plafonraszerelt nagy ventillátor gondoskodik a kellemes légmozgásról.

Tegnap este Danival ki is próbáltuk a pályát, csak simán el kell kérni a kulcsot a portástól és lehet bármennyit ingyen játszani. Aztán beugrottunk a medencébe és elszürcsöltünk két doboz thai sört lubickolás közben. Hát ilyen szar életünk van :)

A lakásról egyébként azt kell tudni, hogy nagyobb méretű és jóval drágább helyen van, mint az előző lakásunk, viszont mégis majdnem ugyanannyit fizetünk érte. Sajnos ez csak azért van így, mert csak 4 hónapra lehetett kivenni a lakást, utána "en bloc" el van adva az egész ház összes lakása. Ez ugye azt jelenti, hogy valószínűleg proig bontják ezt az épületet és építenek a helyére újabb lakóházat. Talán érdekes információ, hogy azt a lakást, amit mi most bérlünk, a tulaj 2 millió szingapúri dollárért, azaz kb. 320 millió forintért adta el a fejlesztő cégnek. Ilyen árak mellett már érthető, hogy a 20-25 éves, csupán 6 szintes házat miért érdemes inkább felvásárolni, lebontani, és a helyére mondjuk egy 25 emeleteset építeni.