Global Young Scientist Summit

Ezen a héten részt vettem egy nagyon különleges programon, ami Global Young Scientist Summit (GYSS) névre hallgat. Az ezen való részvételre még tavaly nyáron pályáztam, és ősszel kiderült, hogy beválaszottak az NUS nevében résztvevők közé!

A program lényege, hogy a legjobb egyetemekről és kutatóintézetekből meghívnak 300 fiatalt (PhD hallgatókat és postdoc kutatókat), valamint nagy nevű előadókat. A meghívott előadók között 11 Nobel-díjas volt! Persze a többi előadó is nagyon komoly volt: jelen volt két Fields-érem nyertes matematikus, egy Turing-díjas informatikus és egy Millenium Technology Prize nyertes mérnök.

A meghívott előadók névsora:
Sydney Brenner, UK (ill. Dél-Afrika), Nobel-díj 2002
Eric Cornell, USA, Nobel-díj 2001
Hartmut Michel, Németország, Nobel-díj 1988
Sir Richard Roberts, UK, Nobel-díj 1993
Ada Yonath, Izrael, Nobel-díj 2009
Aaron Ciechanover, Izrael, Nobel-díj 2004
Albert Fert, Franciaország, Nobel-díj 2007
Robert Grubbs, USA, Nobel-díj 2005
Sir Anthony Leggett, UK, Nobel-díj 2003
Douglas Osheroff, USA, Nobel-díj 1996
Dan Shechtman, Izrael, Nobel-díj 2011
Cédric Villani, Franciaország, Fields-érem 2010
Vladimir Voevodsky, USA (ill. Oroszország), Fields-érem 2002
Michael Grätzel, Svájc, Millenium Technology Prize 2010
Richard Karp, USA, Turing-díj 1985

Eredetileg ott lett volna Chen Ning Yang, aki még 1957-ben (!) szerezte a Nobel-díját, de utolsó pillanatban le kellett mondania a meghívást. Pedig már terveztem, hogy megkérdezem tőle, hogy milyen volt Teller Ede mint PhD témavezető :)

Az egész gigantikus szervezést a szingapúri NRF (National Research Foundation) finanszírozta és bonyolította le. A helyszín az NUS-en (azaz a mi egyetemünkön) a relatíve újonnan épült University Town volt. Ez a University Town egy teljesen lenyűgöző hely, és egy teljes saját bejegyzést szentelek majd neki valamikor.

Vasárnap volt a nyitóünnepség, ahol beszédet mondott a szingapúri miniszterelnök-helyettes. Jelen voltak a meghívott előadók is, és még sok legfelsőbb szintű szingapúri kormányzati, egyetemi és kutatóintézeti vezető. Éppen Szingapúrban járt, és megjelent a nyitóünnepségen a thai hercegnő is (57 éves) :)

Ez egy nem túl jó, távolról, telefonnal készített képem a nyitóünnepségről, ahol a meghívottak egy része látható. Elől középen a magasabbik férfi a miniszterelnök-helyettes, mellette balra a thai hercegnő, jobbra pedig Bettina Bernadotte grófnő, aki az (ehhez a programhoz némileg hasonló) Lindau Meetings főszervezője.

A nyitóünnepség után nagy svédasztalos vacsora volt mindenféle ázsiai finomsággal. Mindenből csak egy picit vettem, de annyira sok minden volt, hogy így is összekeveredik a képen minden. Pekingi kacsa (tésztatekercsben), chili crab, és sajtos kagylók látszanak itt:

Az már rögtön a program elején kiderült, hogy a fiatal kutatókat nagyon komoly helyekről hívták. Összesen kb. 35 intézményből hívtak embereket. A részt vevő intézmények közt volt 7 amerikai egyetem (MIT, Princeton, Berkeley, Caltech, Northwestern, Johns Hopkins és Yale), 5 angliai egyetem, 5 izraeli egyetem, 5 kínai egyetem, valamint még néhány európai, ausztrál, japán, szingapúri és délkelet-ázsiai intézmény.

Hétfőtől péntekig 5 nagyon sűrű, de nagyon élvezetes nap volt betervezve. Minden nap reggel 6-7 közt indultam a helyszínre, és általában éjjel 11-12 körül értem haza a programokról.

Az első három nap első sorban a meghívott előadókról szólt. Minden nap 5-en tartottak nagy előadást. Ezt mindenki máshogyan értelmezte - volt, aki a saját kutatási témájába adott bevezetést, volt, aki általánosságban beszélt a tudományok fejlődéséről és a tudósok szerepéről, és volt, aki érdekes alkalmazásokról és az ezekkel kapcsolatos jövőképről beszélt. Ezek után az 5 előadóval volt egy kerekasztal beszélgetés. A kerekasztal beszélgetés moderátora első nap az NUS, második nap az NTU, harmadik nap pedig az SMU rektora volt (ez a 3 nagy szingapúri egyetem, igaz, közben beindult 2 új egyetem is, de ezekről majd máskor írok).

A teljesség igénye nélkül, lássunk néhány előadót.
Sir Anthony Leggett:

 Sir Richard Roberts:

 Albert Fert:

 Aaron Ciechanover:

 Michael Grätzel:

 Richard Karp:

Vladimir Voevodsky:

 Dan Shechtman:

 Hartmut Michel (és előttem ül Sydney Brenner és Tony Leggett):

Ez pedig a második napon a kerekasztal beszélgetés. A moderátor az a svéd Bertil Andersson, aki jelenleg a második legnagyobb szingapúri egyetem (NTU) rektora, és hosszú évekig a Nobel-díj bizottság tagja volt. (Aznap valamiért csak 3-an vettek részt a beszélgetésben 5 helyett.)

Minden nap délután volt egy "párhuzamos" blokk, amikor az aznapi 5 előadó kisebb termekben szemináriumokat és masterclass-okat tartott. Ezek főleg azért voltak érdekesek, mert itt teljesen közvetlenül lehetett tudományos kérdésekről beszélgetni a Nobel-díjasokkal. Én Aaron Ciechanover és Richard Roberts  által tartott szemináriumokon voltam, és mindkettő nagyon jó volt. Ciechanover szemináriuma a saját témámmal kapcsolatban is nagyon fontos és érdekes volt. Richard Roberts pedig folyamatosan nagyon érdekes és élvezetes történeteket mesélt, pl. sokat anekdotázott arról, hogy milyen nézeteltérései voltak egykori főnökével, Jim Watsonnal :)

Ezek után késő délutánra benyomtak még egy-egy előadást, és ezeket szintén komoly meghívottak tartották. Beszélt például Jon Peha, aki egyetemi professzor, de az utóbbi években az USA tudományos és technológiai stratégiájával kapcsolatos magas kormányzati pozíciókat töltött be. Illetve az egyik legélvezetesebb előadást Geoffrey Carr tartotta, aki a The Economist tudomány rovatának a szerkesztője. Ő látható az alábbi képen:

Mindezen programok közben persze reggeli-ebéd-vacsora és ezek közti további étkezések is be voltak iktatva. A kaja elég jó volt, az összes étkezés svédasztalos volt, és bár próbáltam nem nagyon sokat enni, azért 1-2 kilót biztosan felszedtem a hét alatt :) Az étkezések közben jól lehetett ismerkedni és beszélgetni emberekkel, és a hét alatt elég széles képet kaptam arról, hogy kik hol mivel foglalkoznak, és hogy az adott területen mik a jelenleg menő kutatások. Az előadásokon és az előadókkal való beszélgetéseken kívül tulajdonképpen ez volt az egész program másik legfontosabb célja.

Esténként sem unatkoztunk. 3 este voltak közös városnéző programok, amikre lehetett jelentkezni. Én persze jól feliratkoztam az összesre, így elvittek azokra a helyekre is, ahol már többször is jártam :) Hétfőn a Singapore Flyer-en voltunk, ami ugye a nagy óriáskerék. Jelenleg ez a világon a legnagyobb, DE az idegenvezető azt állította, hogy a kínaiak már építenek egy ennél még nagyobbat, ami 1-2 éven belül kész lesz. Utána pedig a Singapore River-en hajókáztunk egy fél órát. Ezekről már sok kép volt a blogon, ezért most nem részletezem. Csütörtök este a Night Safari-ba mentünk, ami egy szuper éjszakai állatkert. Sajnos mivel itt vakuzni nem szabadott, ezért szinte egy normális fényképet sem tudtam készíteni :)

Kedden este volt még egy érdekesség, ugyanis a köztársasági elnök rezidenciájába, az Istanába voltunk hivatalosak vacsorára. Ez az Istana egy a belvárosban lévő palota, körülötte hatalmas kerttel. Minden évben csak 3-4 nyílt nap van, amikor be lehet menni körülnézni. Szóval elég jó volt, hogy a köztársasági elnök vacsorára hív minket oda :) Amúgy egyszer még 2010-ben voltam az Istanában, arról vannak is képek a blogon.

Itt állok az épület előtt:

 Ez az épülettel szembeni szökőkút:

 Itt még kevesen voltunk bent a nagyteremben, aztán ez teljesen tele lett, itt volt a vacsora.

 Itt látható Tony Tan, Szingapúr köztársasági elnöke :)

És ez még mindig nem minden. Ugyanis csütörtökön egész nap kutatóintézeteket látogattunk. Több lehetőség közül lehetett választani. Én először voltam az egyetemünkhöz tartozó Cancer Science Institute-ban, majd az Investigational Medicine Unit-ban, ez mindkettő nagyon érdekes volt. Utána pedig délután meglátogattam a még alig egy éves CREATE kutatóközpontot. Ezt a CREATE-et az NRF hozta létre azzal a céllal, hogy a legjobb külföldi egyetemekről Szingapúrba csábítsanak komplett kutatócsoportokat. Az NRF ad nekik 5 évre 10 millió dollár kutatási pénzt, ők pedig részben idehoznak embereket, részben pedig felvesznek helyi kutatókat, és többnyire olyan komplex projekteken dolgoznak, amelyek Szingapúr jövője szempontjából fontosak. (Ennél azért bonyolultabb és sokszínűbb a koncepció, de nagyon leegyszerűsítve így lehet összefoglalni.)
Jelenleg már létrehozott ilyen kutatóközpontot több egyetem is Szingapúrban, néhány példa: MIT, Berkeley, Cambridge, TU München, ETH Zürich, Technion, Peking University, stb.
Ezek mind egy-egy konkrét téma köré épülnek. Pl. "TUM-CREATE Center on Electromobility in Megacities", vagy "Singapore-Peking University Research Centre for a Sustainable Low Carbon Future", stb.

Pénteken reggel "public agencies and intustries" látogatásokon vehettünk részt. Na ez is egy külön fénypontja volt az egész programnak, ugyanis valóra vált az, amire már 3 éve nagyon vártam: bejutottam a szingapúri kikötőbe!!! Ezen kívül elvittek a Gardens by the Bay-be is, ami szintén önmagában megér egy komplett bejegyzést. Szóval ezekről külön írok nem sokára.
Utána délután volt a záró ünnepség. Itt több dolog is volt, például itt adták át az éves NRF Fellowship-et. Erre 40 év alatti kutatók pályázhatnak a világon bárhonnan. Ha ezt valaki megkapja, akkor kap az NRF-től 3 millió dollár kutatási pénzt, és az egyik szingapúri egyetemen (tipikusan NUS vagy NTU) assisstant professorként kap kutatói állást. Itt láthatóak az idei díjazottak:

Ezek után még megjelent a köztársasági elnök, aki ilyen jópofa virágos pódiumnál tartott egy rövid beszédet, majd hivatalosan lezárta a GYSS programot.

Szóval számomra ez az egész hatalmas élmény volt - az előadások és szemináriumok, az ismerkedés és beszélgetések a többi fiatal kutatóval, az intézménylátogatások meg minden. Fontos még az is, hogy sokkal tisztábban látom most, hogy ha Szingapúrban akarnék még pár évet maradni PhD után (vagy ha később vissza akarnék jönni ide), akkor mik a legjobb lehetőségek.

A következő bejegyzésben pedig jön a kikötő!