Indonézia - Bintan

Egyre jobbak a hétvégék :) Péntek este elkezdtünk gondolkodni azon, hogy hova lehetne utazni a hétvégén, mivel most itt van Dani testvére, aki svájcban tanul, és a vizsgaidőszak alatt eljött 2 hétre Szingapúrba látogatni. Arra jutottunk, hogy a repülőjegyek már minden célpontba elég drágák. Ezért arra gondoltunk, hogy hajóval lehetne menni valahova. Már hallottunk korábban is a Bintan nevű indonéz szigetről, mert Szingapúrból több ismerős is járt már ott. Bintan elég nagy sziget, kb. 3x akkora, mint Szingapúr (na jó, azért indonéz viszonylatban inkább pici, a 17508 indonéz sziget közt azért van sok sokkal nagyobb :)). A szigeten több önálló város is van, a főváros az északnyugati parton Tanjung Pinang, ahova Szingapúrból a hajó érkezik.
A fotókat ide kattintva végig lehet nézni:

Szombaton délután 5-kor akartunk indulni a hajóval, de kiderült, hogy olyan jellegű check-in és biztonsági ellenőrzés van beszálláskor, mint a repülőtereken, ezért 20 perccel indulás előtt már nem voltak hajlandóak jegyet eladni nekünk... így végül este 8-kor indultunk el. Elég modern hajóval mentünk, kellemes volt az út. Helyi idő szerint este 8-ra érkeztünk meg, mivel Indonézia egy órával korábbi időzónában van, mint Szingapúr. Indonéziába egyébként kell vízum, de ez inkább csak pénzszedés céljából van, mint bármi egyéb, mivel a határon automatikusan adnak, 25 USD fejében. Viszont cserébe kaptunk egész oldalas ragasztott indonéz vízumot, ami jól mutat, ezért már megéri a pénzt. Hát, ha így folytatom, érdekesen fog kinézni az útlevelem pár év után...

A szálláshely, amiről utolsó pillanatban indulás előtt egy ismerőstől hallottunk, egészen az észak-keleti parton volt, 60 km-re attól a ponttól, ahol leszálltunk a hajóról. Ezen a ponton már kezdtük érezni, hogy lehet, hogy 5 percnél többet kellett volna készülni az útra. Nekem pl. a készülődés gyakorlatilag annyiból állt, hogy fogtam a hátizsákomat, beledobtam pár ruhát és a kártyámról kivettem 350 SGD-t. Szóval ilyenekre nem gondoltunk, mint pl. szállás foglalás, eljutás a szálláshelyhez a hajótól, helyi pénz váltása, stb :) Minden esetre, volt a kikötőnél egy megbízhatónak tűnő taxitársaság, akikkel megbeszéltük, hogy 45 SGD-ért elvisznek a szálláshelyünkre. Annak ellenére, hogy ez nagyjából duplája annak az árnak, mintha előre a szálláshelyen keresztül kértünk volna szállítást, azért nem bántuk, hogy nem kell elindulni az indonéz éjszakába taxit keresni... És hát ha jobban belegondolunk, 60 km-t menni egy légkondicionált Toyota taxiban 6000 Ft-ért azért nem a világ vége. Az utak nem voltak vészesen rosszak, azért nem azt mondom, hogy szingapúri minőségűek, de Ukrajnában, Bulgáriában és Szerbiában ennél csak rosszabbakat láttam :)
Lényeg, hogy megérkeztünk a szálláshelyre, ami leginkább a Waikiki-hez hasonlít (Ha valaki emlékszik még a Hotel nevű társasjátékra, akkor tudja, mire gondolok :)), azaz a vízben cölöpökön állnak kis nádtetős házak, azokban (is) lehet lakni. Mi meg is néztünk több féle szobát, aztán végül úgy döntöttünk, hogy nem ilyen vízben álló kisházba megyünk, hanem inkább rendes szobába, mert ott több hely van 3 embernek. Első este nem nagyon tudtunk már semmit csinálni, csak söröztünk egyet. Gondoltuk, hogy sétálunk picit a környéken, de mivel nincsen közvilágítás, ezért ezt inkább kihagytuk.

Következő reggel elmentünk picit sétálni, és nagy meglepődésünkre egy indonéz esküvői menetbe futottunk bele, amit jól le is fényképeztem meg videót is csináltam.

From Indonesia - Bintan Island

Nagyon érdekes volt, nekem baromira tetszett a sok színes ruha, az éneklés meg minden. Ott egyből az esküvő mellett egy néni kis bambuszlevélbe csomagolt halakat sütött. Sajnos az ott álló 5 fős társaság összesen se tudott egy szót se angolul, ezért nehézkes volt a kommunikáció. Próbáltam kérdezni, hogy mennyibe kerül, erre mutatja, hogy 1 utána meg mutatja, hogy 5. Gondoltam, hát ez jól át akar vágni, 1 darabot akar 5 Szingapúr dollárért eladni. Erre elővettem egy 2  dollárost a pénztárcámból, és mutattam, hogy ennyit fizetek. Erre mindenki nagyon meglepődött, és elkezdték marékszámra dobálni a halas bambuszleveleket egy zacskóba, és meg sem álltak 25 darabig, majd boldogan a kezembe nyomták. Utána jöttem rá, hogy valójában 10 db került 5000 rúpiába, és 1 SGD = 6500 rúpia, ezért kaptunk ennyit :) Még csomagolt vizet is kaptunk mellé. (Indonéziában néhány 5*-os hotelen kívül sehol nem iható a csapvíz, ezért csak csomagolt vizet lehet inni). Ja igen, ami még érdekes volt, hogy amikor megettük a halat és megittuk a vizet, szépen összegyűjtöttük a szemetet, és kerestük, hogy hova lehetne dobni. Erre egy segítőkész indonéz férfi odajött, és nagy mosollyal a földre mutatott, és mondta, hogy "Please, please", hát gondoltuk, ha ő mondja, akkor jó, és ledobtuk a földre a szemetet, aztán távoztunk. Szingapúr után ez elég érdekes volt, itt szerintem darabonként büntettek volna meg 100000 forintra :)

Az a cég, amelyikhez a szálláshelyünk tartozott, még két helyet üzemeltet pár km-es környezetben, és ingyenesen átvittek bármelyikbe nap közben. Ezért el is mentünk az Agro nevű üdülőhelyre, ahol mindenféle plusz szolgáltatás és szórakozási lehetőség van. Itt reggeliztünk, aztán bevetettük magunkat a hotel medencéjébe. Mint kiderült, délelőtt apály van, ezért ilyenkor nem nagyon lehet a tengerben semmit csinálni, délután viszont megjön a víz, és lehet fürödni, szörfözni, motorcsónakkal jönni-menni, stb. Szóval addig is süttettük magunkat a napon, utána meg elmentünk ebédelni a közeli étterembe. Délután befizettünk egy olyan csomagra, amiben 4 különböző motorcsónakkal húzott játék, plusz egy út egy közeli szigetre volt benne. Kaptunk mentőmellényeket és fel is ültünk az első, Flying Fish (repülő hal) nevű gumikészítményre. Ez olyan, hogy hasonfekve lehet kapaszkodni rá, és amikor a motorcsónak széllel szembe megy, akkor ez a cucc hajlamos felrepülni a levegőbe :) Nagyjából így kell elképzelni:

Aztán jött a klasszikus óriásbanán, amiről egy élesebb kanyarban úgy lezuhantunk, mint annak a rendje. Volt még Bandwagon, ami ugrált fel-le a hullámokon, meg egy olyan cucc, amin állva kellett egyensúlyozni, az is jó volt. Sajnos erről saját fényképek nincsenek, mert enyhén elázott volna a fényképezőm. Utána pedig átvittek minket motorcsónakkal egy kis szigetre, ahol gyönyörű fehér homokos part volt, itt úszkáltunk és friss kókusztejet ittunk. Mikor visszaértünk, még világos volt, ezért hazasétáltunk a 2 km-re lévő saját szálláshelyünkre. Az úton több kisbolt is volt, már ha ezeket annak lehet nevezni, mert inkább kipakolóvásárnak néztek ki, mint rendes boltnak :) Kb. annyi fajta szárított hal volt, mint motorolaj, de rozsdás szögből is nagy volt a választék. Mi végül vettünk egy marék szárított kishalat meg pár sört. Aztán a szálláshelyen vacsoráztunk, és átkértük magunkat egy másik szobába, ahol volt légkondi és tengerre néző erkély. Az első nap 280000 rúpia volt a szoba, ez az extrás megoldás meg kemény 330000 rúpiába került, ami 3 felé osztva, fejenként 2000 Ft. Még volt nagy TV meg DVD lejátszó is a szobában, és mondták, hogy válogathatunk a DVD gyűjteményből. Ez a gyűjtemény érdekes volt, mert minden egyes DVD másolt volt, de nem az a fajta másolt, amit otthon magának csinál az ember, hanem az, amit boltban lehet kapni. Tehát rendes nyomtatott lemez, borító, stb. csak éppen amikor berakja az ember a lejátszóba, kiderül, hogy kamerával, moziban felvett :) Végül a klasszikus James Cameron - Schwarzenegger filmet, a True Lies-t néztük meg, ami ismét nagyon tetszett.

Következő nap nagyott reggeliztünk a szálláshelyen (lásd fotók), majd átmentünk megint az Agro üdülőhelyre. Ez alkalommal viszont nem kisbusszal, hanem oldalkocsis motorral vittek át minket. Hát ez zseniális volt, és természetesen minden Európai Uniós biztonsági előírásnak megfelelt, tehát pl. volt rajtunk bukósisak meg ilyenek, ahogy a képen is látszódik:

Amúgy nem én vezettem, csak a sofőrt megkértük, hogy csináljon egy képet rólunk :)

Ez után még fürödtünk, napoztunk, hatalmasat ebédeltünk (lásd képek), majd visszamentünk a szálláshelyünkre, ahonnan vitt át a taxi a hajóhoz. Út közben nappal is meg tudtuk nézni Tanjung Pinang-ot, hihetetlen forgalom volt, jöttek-mentek az emberek, motorosok sokszor négyen-öten egy sávban manővereztek, dudáltak, stb. Erről is csináltam videót, azt még 1-2 napon belül felrakom.

Hát így telt a tengerparti nyaralásunk, februárban, a szorgalmi időszak kellős közepén :)