Helyzet

Bő egy hete írtam legutóbb, amikor megvettem a repülőjegyet Japánba. Az volt a nap jó híre. Viszont annál az egyetemi gépnél, ahol a jegyet megvettem, sikeresen ottfelejtettem a hordozható winchesteremet. Egy órával később vettem csak észre, hogy nincs nálam, és akkor mentem vissza a gépterembe, de már nem volt ott. A történet nagyon hosszú, és gyakorlatilag 3 napom ezzel ment el, de kemény nyomozás árán hétfőn sikerült visszaszereznem a winchestert! Tényleg nem írom le az egész történenet, de volt minden: Campus Security bejelentés, rendőrségi bejelentés, térfigyelő kamera felvételének elemzése, számítógép hozzáférési adatok visszanézése, hozzáférési adatok alapján személyazonosság kiderítése (ezt csináltam én :) ), névre szóló e-mail az 'ismeretlen' elkövetőnek, stb :) Közben meg, mivel nyilván azt gondoltam, hogy nem fogom tudni visszaszerezni, elkezdtem egy másik vonalon is bebiztosítani magamat. Otthon szüleim vettek egy újabb hordozható winchestert, és azt bedugták az otthoni gépembe, amire neten keresztül rácsatlakoztam innen, és átmásolgattam a fájlokat. Utána meg az ismerőseink, akik véletlenül pont a hétvégén jöttek Budapestről Szingapúrba, elhozták nekem a winchestert. Ez most lehet, hogy hülyén hangzik, de sose szabad alábecsülni a fizikai adatszállítás hatékonyságát :) Ugyanis ahhoz, hogy ennyi adatot neten keresztül letöltsek az otthoni gépemről, több, mint 1 hónap kellett volna, így viszont 2 nap alatt itt volt az adat. Sajnos feleslegesen, mert addigra visszaszereztem az eredeti példányt, de mindegy...

Ami még nagyon kellemetlen volt, hogy a neurális hálózatok házifeladatom, amin már csomót dolgoztam, szintén a winchesteren volt, ezért ha tudtam volna se volt kedvem azt folytatni, amíg vissza nem szereztem winchestert. Így viszont az utolsó 3 napra maradt a munka nagy része, ezért gyakorlatilag reggeltől estig a gépteremben üldögéltünk a thai haverommal és ezen a házin dolgoztunk. Viszont mivel azért inkább én találtam ki, hogy mit hogyan kéne csinálni, nem pedig ő, ezért a napokban meg vagyok hívva thai étterembe kajálni!

Mindeközben nagy erőkkel szerveztem a japán utat, mert többféle peremfeltétel mellett kell optimalizálni az időbeosztást, így nem egyszerű kitalálni, hogy mi hogyan legyen. De nagyon jó lesz, 5 napot leszek Tokyoban és 3 napot Osakában.

Közben tegnap volt a szülinapom, ami nagyon jól sikerült. Napközben persze végig a házin dolgoztam, de közben folyamatosan kaptam az üdvözleteket a Facebookon és e-mailben, ami nagyon jól esett! Aztán 6 körül az egyetemen találkoztunk a barátnőmmel. Mondtam, hogy akkor induljunk haza, erre mondta, hogy hát igazából foglalt 'valahova' helyet, ezért menjünk a belváros felé. Már gyanús volt, hogy elég szépen volt felöltözve, meg hogy a fő bevásárlóutcánál, az Orchard Road-nál szálltunk le a metróról, de azért arra nem számítottam, hogy a Marriott Hotel (ez a pagodaszerű épület) éttermébe megyünk . Ráadásul all you can eat kajálásra.

Hát ez mondjuk veszélyes vállalkozás volt a részéről, asszem nem volt rá felkészülve, hogy milyen stílusban fogyasztok ilyen helyen :) Én egyébként a standard egyetemi szerelésben voltam: póló, rövidgatya, szandál, napszemüveg és hátizsák. Meglepő módon, nem nagyon néztek ki az étteremben - az is igaz, hogy a kínaiakat nem lehet alulöltözni, szóval nem is voltam annyira egyedül... A legjobb a kajálásban az volt, hogy végtelen mennyiségű nagyon különleges tengeri kaját lehetett enni. Én például még ilyen nagy ollós rákot soha nem ettem, osztrigát sem, langusztát sem, sőt igazi pekingi kacsát sem (bár az nem tengeri kaja :) ). Na ezeket mind végigpróbáltam. Mondjuk ez enyhe kifejezés, hogy 'kipróbáltam', mert mondjuk ilyen nagy osztrigából 10-et legalább benyomtam, 2 nagy páncélos rákot, 3 langusztát, meg 7-8 kis 10 centis rákot is megettem, és emellett persze tizessével ettem a nyers lazacszeleteket meg sushikat, meg úgy általában minden egyebet. Jó magyar szokás szerint elég hatékonyan garantáltam, hogy az én vacsorámon profitot ne termeljenek :)

Mikor hazaértünk, szintén meglepetés várt, a lakótársaim vettek tortát, amit jól meg is ettünk (igen, a vacsora után :) ) és ittunk mellé a whisky-ből, amit még Malájziából hoztam. Claire nagyon aggódott a testi épségemért, de megnyugtattam, hogy szoktam ennél többet is enni :)

Ezen kívül feltöltöttem még újabb kaja képeket: