Tokyo

 FOTÓK

Eddig fantasztikusan telik a japán tartózkodásom. Megpróbálok tőmondatokban és rövid bekezdésekben írni, de még így sem lesz elég időm mindent leírni.

Ma egy Tokyo belvárosának kellős közepén lévő kapszula-hotelben szállok meg. 2 éjszakára 4200 Yent, azaz kb 9000 Ft-ot fizetek. A hely MESSZE felülmúlta a várakozásaimat. Ennyi pénzért egy európai nagyváros közepén nem is tudom, hogy lehet-e szállást találni. A szállás az Akihabara metrómegállótól 300 méterre van. Akihabaráról azt kell tudni, hogy az Tokyonak az a városrésze, ahol tömörülnek az elektronikai üzletek és a japán képregény-videojáték-pornó boltok. A feeling leírhatatlan. A fényképekről esetleg valami talán átjön, de szerintem csak úgy lehet igazán átérezni, ha itt van az ember. Ehhez a tempóhoz képest még Szingapúr is statikus, Európán pedig csak csöndben mosolyogni lehet maximum...

A dolgok működésének minősége és megbízhatósága, valamint a kiszolgálás (customer service értelemben) stílusa és hatékonysága úgy tűnik utolérhetetlen. Régen mindig arra gondoltam, hogy vajon mikor jut el Európa is erre a szintre. Viszont első látogatásom óta eltelt 15 év, és meglátásom szerint Európa minőségi előrelépést az ehhez a színvonalhoz való közeledésben nem mutatott fel - mindezt úgy, hogy Japánban ez idő alatt gyakorlatilag folyamatos gazdasági visszaesés volt.

A legszűkebb értelemben 12 millió, tágabb értelemben 35 millió lakosú város úgy gyönyörűen tiszta, hogy nem kell minden sarokra kiírni, hogy mennyi a bírság szemetelésért (mert nincs bírság), nem kell megtiltani a metrón való evés-ivást, köpködést, mert az emberek képesek és hajlandóak maguktól is (vagy a közösség hatására, de ez ilyen szempontból mindegy) kulturáltan rendet tartani maguk körül. És nem kell világszerte röhejessé tenni magukat azzal, hogy a rágógumizást hatóságilag tilosnak nyilvánítják. Na tessék, az első 'Szingapúr kritika' a blogomon.


Na ennyit az okoskodásról. Természetesen az előző két bekezdéshez semmilyen tudományos forrást nem tudok idézni, ezek csak a saját tapasztalataim.

Ma végigmentem egy 8 emeletes könyvesbolton, és két különösen érdekes dolgot is találtam. Egyrészt akartam koreai tankönyvet venni, viszont az angol nyelvű tankönyveket Szingapúrban nem találtam túl jónak. Viszont amennyit tanultam a nyelvből, minden alkalommal az első gondolatom az volt, hogy ez vagy az majdnem ugyanúgy működik, mint a japánban. Ezért végül is logikus, hogy japán nyelvű koreai tankönyvet kell venni. És láss csodát, belenézek az első tankönyvbe, és tényleg, a japán nyelvtani konstrukciók nagyon erős hasonlóságok mentén átültethetőek koreaiba, tehát japánból kiindulva érdemes az egészet megközelíteni. Meg is vettem az egyik japán-koreai könyvet...:) A másik érdekesség, hogy a 42 Dragon Ball képregénynek nekem nagyjából csak a fele van meg otthon. Ezért itt az alkalom, hogy kiegészítsem a gyűjteményem a hiányzó részekkel vagy legalább néhánnyal... Egy világ dőlt össze bennem, amikor észrevettem, hogy új kiadásban is megjelent a sorozat, és a normál könyvesboltokban ezt árulják. Ez azért kellemetlen, mert bár a borítokon a rajz nem változott meg, a könyvek gerincén lévő design igen. És mivel egymás mellé téve a polcon a 42 kötet gerincén lévő rajzok egy nagy képet alkotnak, így ha most vennék az új kiadásból, akkor életem végéig csúnyán mutatna a polcon a Dragon Ball sorozat. Viszont találtam egy hatalmas használt képregényboltot, ahol a komplett sorozat megvan az eredeti régi kiadásból, ráadásul kötetenként 105 Yen-ért! Szóval ma este lemegyek és bevásárolok :)

Ja igen, könyvkiadás. Teljesen hihetetlen, hogy milyen mennyiségben állnak rendelkezésre a japán nyelvű illetve japán kiadású informatikai és villamosmérnöki könyvek (azért csak ezt írom, mert ehhez értek). A kiadások teljesen gyönyörűek, nagyon jól érthető ábrákkal, számításokkal, levezetésekkel. Pont annyi design elem van bennük felhasználva, amennyi segíti a megértést és az érdeklődés fenttartását, de nem annyi, hogy elvesszen köztük a tényleges információ. Aztán persze vannak vicces dolgok is, mint pl. felsőbb matematika manga! Nem vicc, kapható pl. Fourier-analízisről szóló képregény, aminek a borítóján 3 miniszoknyás mangalány mosolyog a villamosmérnök olvasóra, lásd fényképek :D

Sajnos most  a képekhez pluszban írni nincs már időm, de majd megpróbálok magyarázatokat is hozzáfűzni!