Helyzet

Hűha, jó rég írtam. Pont két hete, 3-án volt a szülinapom, ezért aznap és utána a hétvégén sok mindent csináltunk. Idő közben viszont kiosztották a kínai tanfolyam féléves házifeladatokat, és az egyik feladat szerint blogot kell írni. Ezért a szülinapi élménybeszámolót kínaiul fogom ide feltölteni (mellékelve magyar fordítást :)). 

Ezen kívül nagyrészt az egyetemen voltam, dolgoztam és tanultam. A hétvégén volt az NUS Open House nevű két napos rendezvény, ami a végzős középiskolásoknak mutatja be az egyetemet. Engem is megkértek, hogy az NGS kar standjánál vegyek részt a hirdetésben szombat délelőtt. Mivel valóban nagyrészt középiskolások jöttek, ezért szerintem a PhD programot reklámozni nem volt túl sok értelme, de azért jött pár idősebb diák is, akik magasabb szintű képzések iránt érdeklődtek. De legalább elosztogattunk mindenféle promóciós cuccot. Egyébként nagyon tetszett a rendezvény, jó volt a szervezés és nagyon igényesen ki volt találva a design az összes standnál. Járkált körbe egy nagy beöltözött kék-narancssárga oroszlán, ami az NUS jelképe :)

Mindenhol voltak bemutatók, az orvosi karoknál például ilyen bábukon gyakorlatoztak :)

Mostanában ez az NUS szlogen, hogy "Leading global university centered in Asia":

Aztán este volt az Alex (francia lakótársam) szülinapi bulija, amit egy all you can eat japán étteremben ünnepeltünk. A kaja nagyon jó volt, de azért megkérték az árát, 54$ = 8500 Ft/fő volt a vacsora, ami Szingapúri viszonylatban borzalmas ár-érték arány. Viszont kiderült, hogy a kínaiak is hasonló hozzáállással mennek ilyen helyekre, mint a magyarok, azaz nem abból esznek sokat, ami a legfinomabb, hanem aból, ami a legdrágább (igaz a kettő valószínűleg korrelál is...) :) Na mindegy, lényeg, hogy jó volt a buli.  

Aztán kedden, március 15-e alkalmából a magyar nagykövetség fogadást rendezett az Orchard Hotelbe, ahova minden szingapúri magyart meghívtak. A legnagyobb sikere a végtelen mennyiségben felszolgált magyar boroknak volt, többen már alig álltak a lábukon az este végére :) Ezen kívül, a Pick pár hónapja megjelent a szingapúri piacon, és a cég jóvoltából az egyik asztalnál frissen szeleteltek 4 fajta Pick szalámit, amit mindenki

nagy mennyiségben fogyasztott. Tartott beszédet a magyar nagykövet és egy szingapúri politikus (talán államtitkár szintű, de ezt nem sikerült tisztán kiderítenem), amiben többek közt megemlítették, hogy a magyar export Szingapúrba 2010-ben megháromszorozódott:

Jelenleg kb. 150-200 magyar él Szingapúrban. Van olyan is, aki már a 60-as évek óta itt van, de az emberek nagy része dinamikusan cserélődik, szóval pár évig itt élnek, aztán mennek máshova és jönnek helyettük újak. De van arra is több élő példa, hogy permanent residentnek vagy állampolgárnak jelentkeznek magyarok, akik hosszabb távra le akarnak itt telepedni.
Ezen kívül utóbbi napjaimat azzal töltöm, hogy az NHK-t nézem az egyik monitoron, miközben próbálok dolgozni a másikon - és közben reménykedem, hogy rövid időn belül rendbe jön a helyzet Japánban.