Marina Bay Sands

Most február közepén az a váratlan jó dolog történt, hogy befejezték az egész Marina Bay Sands projektet. Ez azt jelenti, hogy most már nem csak a 3 épületes hotel, az alatta lévő kaszinó, konferenciaközpont és színházak, valamint a sztárszakács-éttermek vannak készen, hanem átadták a lótuszvirág alakú ArtScience Museum épületet is.

Legutóbb február 6-án mentem a Marina Bay Sands hotel tetején lévő Skypark-ba, Gáborral, akivel Sentosán is voltam ugyanaznap. Akkor még építgették a lótuszvirágot, nem is gondoltam volna, hogy másfél héttel később már sétálgatni fogok benne. Na mindegy, először lássuk a Skypark látnivalókat. Szóval ugye így néz ki a hotel tetejének az egyik vége, ami jó 50 méterrel kilóg az épület mellé. Itt és emellett lehet körbesétálni fent és nézelődni.

Itt látható két uritársam, ahogy nézik a pálmafás infinity pool medencét, háttérben a felhőkarcolókkal. Ezen a ponton mindig úgy érzi az ember, hogy azért 1 éjszakára valamikor be kellene fizetni a hotelbe :) Az interneten keringenek olyan tévhírek, melyek szerint ez a "világ legdrágább hotelje". Ez valószínűleg azért terjedt el, mert megépíteni valóban extrém drága volt. Viszont a szobaárak nem mondanám, hogy elfogadhatatlanul drágák lennének. Egy magasabb emeleten lévő, belváros felé néző (drágább) szobát már 450$-ért (70 ezer Ft) kap az ember egy éjszakára, és a szobában van 1 dupla ágy, vagy 2 sima ágy van, tehát rögtön ketté lehet osztani a költséget.

Érdemes megnézni az alábbi videót, szerintem elég meggyőző a látvány:


A videón nem látszódik, de van még a hotel mögött egy nagy folt, ahol építkeznek. Ez nem ennek a beruházásnak a része, hanem ettől függetlenül épül, csak éppen mellette. Elvileg valamilyen környezetbarát építészetet bemutató épületek lesznek, körülötte meg nagy park. A neve Gardens by the Bay, és valahogy így fog kinézni:

Itt lehet erről bővebben olvasni.

Csak hogy belekeverjek még pár érdekességet a bejegyzésbe: a Skypark meglátogatása után elmentünk egy indiai étterembe, ahol all you can eat vacsora van, és annyit fizetsz, amennyit akarsz. Erről már írtam korábban is, már akkor is nagyon tetszett. Itt egy kis kép az egyik adag kajáról, amit fogyasztottam :)

Az indiai étterem után elsétáltunk a Bugishoz, út közben a Clarke Quay szórakozónegyeden áthaladva gyönyörűen rá lehetett látni a szingapúri parlamentre, és háttérben a Marina Bay Sands-re:

Végül elérkeztünk a Bugishoz, ahol van egy nagyon érdekes bazár jellegű, fedett bevásárlóutca. Itt már sokszor voltam, nem tudom, írtam-e róla. Minden esetre ez alkalommal a legjobban a Dragon Ball Milk Tea tetszett, amit az egyik italstandnál árultak - rögtön vettem is egyet a sorban előttem ugyanezt rendelő 5 éves gyerekek után. Ugyanolyan volt egyébként, mint a sima milk tea, csak 7 különböző színű golyó volt benne, a standard fekete helyett :)

-----
Visszatérve az eredeti történetre, február 17-én nagy fényjáték és műsorok keretében hivatalosan befejezettnek nyilvánították a Marina Bay Sands építkezést. Sajnos erre nem tudtam elmenni, viszont elvileg hétvégenként újra játsszák a lézershow-t még egy ideig, szóval majd arról is beszámolok. Addig is berakom valaki másnak a videóját. Szerintem teljesen lenyűgöző!
Egyik irány:

Másik irány:

Február 19-én pedig megnyílt az ArtScience múzeum is, amit rögtön 20-án meg is látogattunk Claire-rel. A múzeum, ahogy neve is jelzi, a művészet és a tudomány összefonódását próbálja elképzeléseken és példákon keresztül bemutatni. Szerintem nem egészen sikerült a múzeumnak megmutatnia, hogy pontosan mit is ért ez alatt, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy valószínűleg mégse ez az egyetlen célja. Mivel ha nem próbálja az ember minden kiállított dolgora az 'art-science' értelmezést ráhúzni, akkor önmagában is nagyon szép, gondosan, kreatívan és gazdagon kidolgozott az állandó és a 3 ideiglenes kiállítás is.

Mindemellett, maga az épület önmagában is kiállítási tárgyként fogható fel. Egészen különleges alakja van, amit a lótuszvirághoz hasonlítanak a tegtöbben, de hívják "the Welcoming Hand of Singapore"-nak is.Tehát az épület a tervezésével, illetve a benne megvalósított modern megoldásokkal (pl. környezettudatos építészet terén) mindenképpen jó példája a művészet és a tudomány (bár inkább talán a technológia...) összekapcsolásának.

Az egész épületet egy kis mesterséges tó veszi körül, amiben lótuszvirágok úszkálnak. Ebből a tóból "nő ki" a megemelt épület. Ránézésre olyan, mintha vékony fogpiszkálókon állna az egész 60 méteres épület - aki ezt így megtervezte, hogy ne dőljön össze, annak nagyon gratulálok :)

Az előző képen ugye látszik, hogy ilyen fehér rudak vannak középen. Na, azok még mennek tovább lefelé, és egy föld alatti belső udvart vesznek körül. Van az épületnek egy föld alatti szintje is, ahol szintén vannak kiállítótermek. Valahogy így néz ki ez a belső udvar, amit nagyon szépen eláraszt a természetes fény. Itt látszik az is, hogy középen van egy vízgyűjtő. Ennek az a lényege, hogy efölött az egész épület lyukas, és amikor esik az eső, akkor a "virág" felületére hulló esővíz mind lefolyik a szirmokon és bezúdul ide középre, gyakorlatilag úgy, mint egy vízesés. Ezt a vizet megszűrik, és az épület mosdóiban újrahasznosítják.

 

Itt látható ugyanez az egyik felső szintről:

Van egy jó kis kávézó az alsó szinten, ki lehet ülni erre a középső udvarra pihenni:

Még az épület bejárata is nagyon jól néz ki:

Egyébként a belépő nem volt olcsó, ide már nem tudtunk ingyen besétálni az NUS diákigazolványunkkal :) Fejenként 30$ volt a jegy, ami kb. 5000 Ft. Ezen kívül vettem egy tök jó trikót 25$-ért a múzeumboltban, amit szerencsétlen módon elhagytam a hazafelé úton :(

Most, hogy az épületet már megtárgyaltuk, nézzük röviden a kiállításokat. Egyrészt, van az állandó kiállítás, ami a legmagasabbra kinyúló virágsziromban van. Nem túl nagy, de elég érdekes, és nagyon hangulatosan van kialakítva. Az elején egy ilyen többképernyős vetítés ment aláfestő zenével. 5 képernyőn úsztak át minden irányban a képek, animációk, filmrészletek, miközben a falra is vetítettek színes formákat. Ez stílusban és hangulatban 10/10-es volt, még bírtam volna nézni órákon keresztül. De megint kicsit azt éreztem, hogy nem teljesen értelmezték tisztán, hogy pontosan mi számit ArtScience-nek.

Az is tetszett, hogy az egész múzeumban (ahogy a vetítésben is) az angol és a kínai szöveg nagyon szépen volt elhelyezve együtt

A vetítés után interaktív érintőképernyőket simogatva lehetett felfedezni különböző érdekességeket. Összesen 4 ilyen képernyő volt, és ezeknek a képe ki volt vetítve nagyban a görbe falra, így miközben az ott álló emberek navigáltak a saját képernyőjükön, az egész együtt mozgott a falon is. Ismét, hangulat és kialakítás 10/10, tartalmilag viszont nem egészen találta fején a szöget.

Ezen a szinten még az épületről lehet további információkat megtudni, de ezeknek egy részéről már írtam. Itt is még egy kis információ:

 

Hát ennyi volt az állandó kiállítás, innen egy nagyon különleges lépcsőn lehetett lemenni a következő szintre. Ezt úgy hívják, hogy "floating stairs", és az alakja, meg a mellette lévő fal dőlése miatt tényleg olyan érzés végigmenni rajta, mintha lebegne az egész.

A következő emeleten egy rendkívül nagy Dzsingisz-kán kiállítás volt. Azt állítják (és ez teljesen hihető), hogy ez a kiállítás a "largest collection of Genghis Khan artifacts ever assembled". Volt mindenféle érdekesség, ha mindent le akarnék írni, akkor megőszülnék, szóval maradjunk ennyiben :) Nagyon magas minőségű, gondosan kialakított kiállítás volt, a megfelelő mennyiségű interaktivitással.

Itt látható Claire néhány mongol katonával:

Ez egy teljesen eredeti, mongol női csontváz, amit így egyben, részben mumifikálódva találtak. Állítólag az akkori mongol átlaghoz képest nagyon magas volt az illető.

Nagyon tetszett, hogy volt pár ilyen homokozó, ahol a gyerekek régészt játszottak: kiásták az eltemetett tárgyakat, kis seprűkkel megtisztították majd azonosították a régészeti leleteket :)

A másik két kiállítás a föld alatt szinten volt. Az egyik kiállítás a Selyemút néhány jellegzetes városán vezeti végig a látogatót. Erről is csak olyan pozitívumokat tudok mondani, mint az előzőről - rendkívül jól van kigondolva és megvalósítva. A megvilágítás, a színek, a dekorációk, hanghatások és a zene úgy körülveszi az embert, hogy teljesen el lehet merülni a helyszín hangulatában. Egyes pontokon, például egy nyüzsgő piacot bemutató teremben még szag-effektek is voltak :) Ezek az ideiglenes kiállítások tartalmilag is nagyon rendben voltak, dús, de mégis jól emészthető információmennyiséggel. A négy állomás az út mentén Xian - Turfan - Samarkand és Baghdad volt. Minden állomásnál bemutatták az ott tipikusan gazdát cserélő árukat, ezek készítését, funkcióját, és a az adott hely korabeli kultúráját. Bővebb részletek leírására nem vállalkozom, pedig volt bőven érdekesség.

 

A fényképek nem lettek valami jók, ezért csak ezt az egyet rakom be, amin Claire a kiállítás bejáratánál sorakozó tevékkel látható :)

A másik kiállítás háttértörténete egészen különleges. 1998-ban, Indonézia partjainál egy tengeri uborkát gyűjtő búvár cserép darabokat talált a vízfenéken. Rövid időn belül kiderült, hogy ott süllyedt el, (valamikor a 9. század első felében) egy arab kereskedelmi hajó, ami Kínából szállított közel 70000 (!) darab kerámiát és aranytárgyat. A hajó feltehetően egy vihar alatt letért az útvonaláról és elsüllyedt a rakományával együtt, így a következő 1100 évet békésen töltötte a tengerfenéken, amíg a búvár rá nem talált. Azért nagyon nagy a jelentősége ennek, mert ez az első nagyszabású tárgyi bizonyíték arra, hogy a szárazföldi kereskedelem mellett aktív tengeri kereskedelem is folyt az Arab-félsziget és Kína közt. (Külön pluszpont a múzeumnak, hogy a két ideiglenes kiállítás témája nagyon is összefügg és kiegészíti egymást).
Ott süllyedt el:

 Így haladt volna a hajó (keletről nyugatra):

És akkor lássunk néhány példát a rakományból:

A nagyobb edényeket ilyen szépen telepakolták kisebb tányérokkal, így bírtak ennyi cuccot elvinni a hajón:

Itt pedig még néhány kiállítási tárgy reklám fotókon:

Baloldalt felül egy jó nagy darab Tang kori aranypohár látható, amiből sok-sok darabot nagyon szépen megőrizve találtak a tengerfenéken (bárcsak én búvárkodtam volna ott éppen :)). Baloldalt alul egy kb. 1 m-es kancsó teteje látszik, ezt tartják a legértékesebb, legkülönlegesebb találatnak.

Érdekesség, hogy pár éve fiatalok összeálltak, és teljesen természetes alapanyagokból, a 9. századi hajóépítési  technológiát követve megépítették az elsüllyedt hajó másolatát. Például szögek helyett kókuszhéjból készítettek köteleket és azzal fogták össze az elemeket. Majd 2010-ben fogták a kész 18 méteres hajót és Ománból Szingapúrba hajóztak vele 5 hónap alatt! Ráadásul az út során is csak olyan navigációs eszközöket használtak, amik a 9. században is használatosak voltak. A hajó neve The Jewel of Muscat. Ezen a honlapon rengeteg érdekes információ található a projektről.

A múzeum után átsétáltunk a kb. fél éve megnyitott DNA Bridge-en. Ez egy gyalogoshíd, ami a múzeumtól átvezet az öböl másik oldalára.

Amint a képen is látszik, dupla hélix alakban csavarodnak a fémrudak. 

A hídon több kilógó platform is van, ahonnan nagyon jól lehet fotózni.

Na, hát ez Szingapúr:

A híd és a hotel:

És az öböl másik oldalán látható az Esplanade két tüskés koncertterme és jobbra a "floating stage", amiről egy korábbi bejegyzésben írtam a kínai újévi események kapcsán - mostanra visszapakolták oda a focipályát, ami alaphelyzetben ott van:

Ez a Central Business District jelenlegi állapotában. Ez még gyors ütemben bővül, tehát pár év múlva még több felhőkarcoló lesz:

Ugyanez 60 éve valahogy így festett :)