Múzeumok

Mostanában van a kínai újév (egészen pontosan február 2-án, szerdán éjjel volt a "new year's eve"), és csütörtök-péntek szünnap volt. Mivel tavaly nem nagyon foglalkoztam ezzel a kínai újév kérdéssel (azon kívül, hogy az új kaszinóba elmentünk a többiekkel), idén direkt igyekeztem minél több mindenben részt venni. Annyi mindent csináltunk ezen a héten, hogy nem is tudom egy bejegyzésbe leírni az összes érdekességet, ezért több darabban, és nem feltétlenül időrendi sorrendben szerkesztem a beszámolót. Kezdjük azokkal a múzeumokkal, amikbe tavaly nem voltam még, és most láttam először :) Érdekesség, hogy bár a szingapúri múzeumokba van belépő, és van diákkedvezmény is, mégis, nekem még soha nem kellett egy fillért se fizetnem. Ugyanis az NUS-nek (vagy talán az összes állami egyetemnek? nem tudom...) van valamilyen különleges megállapodása a múzeumokkal, így ha megmutatom az NUS-es diákomat, általában ki kell tölteni egy kis adatlapot (név, diákigazolvány szám, aláírás) és simán bemehetek ingyen.

Singapore Art Museum

Szingapúr belvárosában, egy hagyományos fehér, elegáns, angol, koloniális időkben épített épületben található a Singapore Art Museum. Ez egy modern művészeti múzeum, ami első sorban helyi és délkelet ázsiai művészek alkotásait mutatja be. Én nem sok jót vártam tőle, de nagyon kellemesen csalódtam. Szinte kizárólag nagyon kreatív, és vizuálisan érdekes és elgondolkodtató dolgok voltak kiállítva. Nem sokat fényképeztem sajnos, de azért egy párat berakok, bár így az eredeti környezetből kiragadva sajnos valószínűleg nem túl hatásosak.

 Ez egy olyan kis szoba volt, ahova ha bement az ember, minden irényból ezek a vörösen megvilágított orvosság üvegcsék vették körül. Az összes kis üvegre csak ennyi volt ráírva: "BLAME". Elég hatásos:

 Cápatámadás a számítógép-monitor festményen:

2D + 3D:

Ez nagyon érdekes volt, egy életnagyságú lovas rendőr. Elsőre úgy néz ki, mintha valami fényesre mázolt szobor lenne, de ha közelről megnézi az ember, akkor látszik, hogy egészen kis fénykép darabokból van az égész összeragasztva. A háttértörténet az, hogy a thai származás művész, amikor Manchesterben lakott, minden nap látta ezt a rendőrt, és csinált róla többszáz nagyfelbontású fotót minden lehetséges szögből. Ezeket szétvágta kis darabokra, és így illesztette össze az egészet. Az alsó képen talán jobban látszik ez:

Itt egy hatalmas falfelületen (vagy 2 emelet) egy absztrakt festmény, aminek a legalja "elfolyik" ilyen vastag festékcsíkokban. Még alatta a padló is festékes.

Volt egy ilyen festő, aki különböző módokon képeket keresztezett:

Az egyik kép interaktív volt, minden kis négyzetnek 3 különböző állása volt, és így ki lehetett próbálni, hogy hogyan mutat 3 modern fénykép 3 klasszikus festmény közepén, bármilyen kombinációban:

Belülről is jól néz ki az épület:

Talán a legérdekesebb installáció az alábbi volt. Egy nagy, majdnem teljesen elsötétített teremben 5 viaszfigura feküdt egy-egy üvegkoporsóban, ötszög (vagy inkább ötágú csillag) alakban elhelyezve. Az alábbi leírást érdemes elolvasni:

Tehát jelen volt (angol átírással) Ho Chi Min, Lenin, Mao, Kim Il Sung és végül Fidel Castro. Castro ugye kilóg a sorból, őt nem fedte üvegkoporsó, és a ruhája úgy volt megcsinálva, hogy nagyon lassan mozgott a mellkasa, mintha lassan lélegezne a halotti ágyán.

Hát ez elég érdekes volt :)

Peranakan Museum

A peranakan népcsoport úgy alakult ki, hogy a 15-16. században Délkelet Ázsiában (itt főleg Malájzia és Indonézia értendő) kereskedő kínaiak egy része helyi nőket vett el, és a leszármazottaik egy nagyon érdekes keverék, de mégis egyedi kultúrát hoztak létre. A mai napig nagy számban élnek peranakan származásúak Szingapúrban és Malájziában is. Érdekes, hogy az indiaiakkal keveredett "helyieket" is peranakannak nevezik.

A peranakan kultúrát mutatja be ez a múzeum, nagyon ízléses és igényes módon.
A bejáratnál:

Így van strukturálva a múzeum:

Az első galériában jelenleg is élő szingapúri peranakanok nagy színes fényképe van kitéve, egy-egy mondattal arról, hogy nekik mit jelent a peranakan örökség; nagyon érdekes:

Az egyik legtipikusabb peranakan ruhadarab az apró színes gyöngyökkel hímzett papucs:

Az egész múzeum nagyon ügyesen ötvözte a modern technikát a hagyományos tárgyakkal. Itt például két "mozgó fénykép" párbeszédét lehet megnézni (igen, az valójában két plazmatévé :)). Nagyon érdekes és humoros volt, a peranakan apuka és az anyuka arról beszélgettek, hogy kihez adják feleségül a lányukat, miközben a (részben) látható esküvői tárgyakat is bemutatták. Az egész múzeum egyik tanulsága az volt, hogy a peranakan kultúrában nagyon fontos a házasság, és az anyóssal való kapcsolat kiemelten kritikus.

Az egyik jópofa dolog egy sor telefon volt, egészen a század elejétől a modern időkig. Ha felemelte az ember a kagylót, akkor meg lehetett hallgatni egy adott időszakból származó párbeszéd-imitációt. A képen látható telefon a 70-es évekhez tartozik, a háttértörténet pedig: te Daisy vagy, és a barátnőd, Rosie felhív, hogy pletykáljon a menyéről. Hú, hát ez nem volt semmi, nem szívesen lennék Rosie menye  (15 perc után letettem a telefont) :)

Így néz ki egy szentély, amit a házban az elhunyt családtagoknak állítanak:

Na és itt egy kis vers, ami bemutatja a peranakan asszonyok (vagy más néven nonyák) életét. Az első versszak az eredeti hokkien (50 millió ember anyanyelve :)) verzió, nyugodtan lehet vele próbálkozni, de inkább ajánlom az utána következő angol fordítást. Hát egy ilyen nonya feleséget szerintem minden nyugati férfi elfogadna otthonra :)

Philatelic Museum
Én úgy mentem ide, hogy ez egy "bélyeg múzeum", valószínűleg teljesen unalmas, csak poros albumokban meg vitrinekben lehet nem túl érdekes bélyegeket nézegetni. Ehhez képest egy színes, igényes, modern, interaktív múzeum fogadott bennünket. Szerintem ami érdekeset bélyegekből és bélyeggyűjtésből ki lehet hozni, azt kihozták. Ráadásul a múzeum nagyon sok kulturális érdekességet és ehhez tartozó díszítést és tárgyakat is bemutatott.
Itt látható az épület kívülről:

 Érdekességek:

Nem is rossz bélyeg :)

 Hoppá, még magyar bélyegek is vannak :)

Tulajdonképpen ez lehetne a mottója a múzeumnak:

Szingapúr függetlenségének első évfordulójára "Survival in a Challenging Future in a Multi-Racial Society" bélyegek:

Mivel a kínai horoszkóp szerint a nyúl éve van, minden múzeumban voltak ezzel kapcsolatos dolgok. A bélyegmúzeumban is berendeztek egy kis "bunny wonderland"-et, ahol a nyuszis bélyegek mellett a nyulakról lehetett érdekességeket megtudni (főleg gyerekeknek :))

Singapore Science Center és CSI kiállítás
A Singapore Science Center egy teljesen interaktív tudományos kiállítás-központ. Annyira nagy, hogy ha mindent csak futólag akar kipróbálni az ember, akkor is 6-7 óra simán elmegy vele. Ezért most csak egy részét tudtuk megnézni a dolgoknak. De elképesztően jó volt. Próbáltam képeket meg videókat csinálni, de teljesen rosszak lettek a fényviszonyok miatt. Majd ha legközelebb megyek valami rendes géppel csinálok képeket. Egy videót azért felrakok, ami éppen egy tűz-tornádót mutatnak be. Sajnos éppen a legszebb része nem látszik a videón, ahogy a lángok spirál alakban csavarodnak felfelé:

Ezen kívül, a Science Center egyik szárnyában volt berendezve a Crime Scene Investigation (CSI) tévésorozat alapján készített interaktív kiállítás. Érdekesség, hogy ez a kiállítás már Budapesten is volt, és én akkor is voltam. Most a Claire-nek gondoltam, megmutatom, ezért megint bementem. 10000 km-rel arrébb, Szingapúrban miliméterre pontosan ugyanaz volt az egész, mint Budapesten, és mint az egész világon. 3 bűntény helyszíne volt megrendezve, bizonyítékokat kellett gyűjteni, majd azokat a laborban megvizsgálni és ez alapján megoldani a bűntényeket. Minden nagyon szuper volt, csak azt rontottuk el, hogy pont kínai újévkor mentünk, mert akkora tömeg volt, hogy lépni nem lehetett - de azért végigcsináltuk és élvezetes volt.